egy ország leáll

Japánról van szó. Exportja egy év alatt 10%-ot, kereskedelmi egyenlege 52%-ot esett vissza, és a gyerektermelés ugyanígy lelassult. (hivatalosan 0.5 a születési ráta, sztem valójában ennél kevesebb, 40 év múlva fele az ország háromnegyede lesz nyugdíjas. A fiatalok nem akarnak gyereket – nem a dolce vita csábítása miatt: hanem mert drámaian megugrott az idősek eltartásának költsége, gyakorlatilag nem marad pénz a gyerekre.
De miért esett vissza ilyen hirtelen? Igaz, tíz év óta csak stagnált, aztán az elmúlt évben felgyorsult a hanyatlás: Nagyon úgy néz ki, hogy a „szamuráj/hightec”-modell – a középkori társadalmi struktúra és a legmodernebb ipari szerkezet amalgámja - kifulladt, nincs, ami életben tartsa. Ázsiából Kína szorítja ki, a világból pedig az invenció hiánya. Húsz éve még rettegtünk a „sárga veszedelemtől”, Japán világhódító előretörésétől. Ma már attól kell félni, hogy harmadrendű hatalommá zsugorodik. Amivel viszont felborul a csendes óceáni térség hatalmi egyensúlya.
Japán sorsa – írás a falon: a fejlett országokat is ez a sors fenyegeti. Bár USA fiatal ország (Japánhoz képest), de a megtorpanás, (vagy finomabban: a világot vezető pozíció elvesztése) őket is fenyegeti.
Mindemellett a szigetországban szex is kevésbé vonzó - ja, ebbe a 14 órás munkaidő is bedolgozik, meg a spermahiány. Ami valamiért megjelent. Mondják - nem tudom...

ahol nagy pénz van, ott nincsenek nők

mondják: a nagy pénz kizárja a nőket, a férfitársadalom lenyúlja a jobb posztokat. Fő bankár legfeljebb ha kettő van Európában, óriáscégek vezetői között akad néhány, - de ők a reklámozott kivételek: nő-pártiak vagyunk, nézd pl. az eBay nevű milliárdos céget, csaj vezeti… De ez csak a kirakat, valóságban ahol pénz van, oda egy nő nehezen juthat be. A németek most barkácsolnak egy olyan javaslatot, hogy az államigazgatásban, (sőt: felügyelőbizottságokban, a chef-etage-on is) legyen 30% a nők aránya. (A dolog sántít egy kicsit, - felső utasításra nem szokott menni az ilyesmi, de most ezt hagyjuk…)

Erre a kormányzati ötletre azonnal jött egy szociológus, végigkérdezett egy csomó spínét (reprezentatív felmérés) és arra jutott, hogy a nők nem nagyon akarnak főnökök lenni: csak 25%-uk vállalna CEO pozíciót, főnökséget, alfa-hím szerepet, hogy úgy mondjam. Tudják, hogy az se fenékig tejfel? Nem, csak látják, hogy ezzel még egy zsákot akasztana a társadalom a nyakukba (gyerek, háztartás, munka mellé…) Vagy érzik a társadalom titkos ellenszenvét a női górésággal szemben? Nem tudom, csak azt látom,hogy abban a pillanatban, ahogy megszületett egy ilyen praktikus javaslat, máris ott az ellen-tézis: a csajok nem akarják, vagyis ne erőltessük a nőtársadalom ellenében. Háát…. nem is tudom (szemét képmutatás…)

U.i. a FT most hozott adatokat. Szóval: a svédeknél a nagy cégek board-jában 26% a nő, de az executive board-ban - ott van ám igazán pénz, naná - szóval ott már csak 17% - az is szép persze, ugyanez németeknél 2%, indiában ugyancsak, franciáknál 7%. Szóval vagy nem engedik be őket (kiszavazzák) vagy lebeszélik, vagy belebuktatják és kiesik. Nem tom.Ami viszont érdekes: ahogy megyünk északról délre egyre kevesebb a nő. A board-on: északon, mint láttad 26% Francia: 12%, olasz: 5%. Arabokat nem is soroják. (FT: 2011. 02.21)