Saturday, February 25, 2012

Egy nő, aki mindent felkavart - Sabine Spielrein in memoriam

Sabina Spielrein. Fejemben konfabulák légiója lengi körül alakját, mivel Sabina a végzet asszonyaként robbant bele az épp induló pszichoanalitikus iskola belső vitáiba s amit jelenléte viharosan átalakított. Tizenkilenc évesen (1904-ben) került Zürichbe, hogy állítólagos hisztériáját dr. Jung kezelje. (Az orvos ekkor kezdte alkalmazni a Freud-i elméletet voltaképp első analíziseit abban a három évben végezte, amíg Sabine-vel dolgozott.)

A kúra sikeres volt, kettejük között azonban gyengéd, vagy inkább heves, voltaképp végzetes viszony alakult. Két szempontból is. egyfelől Sabina kezdeményezésére Jung feladta a terapeutára kirótt „a páciens tabu” parancsát és fejest ugrott e szenvedélyes szerelembe. (A szituációt bonyolította, hogy felesége épp második gyermekét készült szülni…) A viszony heves volt, de nemcsak a szexről szólt: Sabina amit csak lehetett eltanult Jungtól. Ennél is fontosabb azonban, hogy több ponton is beleszólt dr Jung elméleti munkájába, mondhatnám teljesen átgyúrta a pszichoanalizis akkori alapjait, s végül a doktor elszakadt mesterétől, Freudtól és önálló „mélypszichológiai” iskolát teremtett. Jung pár év után szakított a lánnyal. Sabina közben elvégezte az egyetemet, megszerezte a doktori címet, a szakítás után felkereste Freudot Bécsben, ott is tanult, bekerült az analitikusok szűkebb körébe. Közben Jung és Freud között fura levélváltás folyt a lányról, (a „kicsikéről", ahogy a lányt egymás közt nevezték), valamint a szex és terápia viszonyáról.

Nemrég film készült e viszonyról: David Cronenberg: A dangerous method, 2011) de én inkább fejemben forgó filmmel játszom – vagyis elképzelem a két szakállas professzort, (Jung huszonkilenc volt, Freud negyvennyolc), amint osztoznak Sabina testén, Freud mondjuk csak virtuálisan. De, mondom, konfabulálok. Nagyrészt... Mert számomra a szeretkezések pusztító-építő lángolásán túl az az igazi kérdés, hogyan tudta ez az alig felnőtt, Oroszországból érkezett, javarészt önképzésből építkező lány átalakítani a Nagy Öregek elméletét.
A döntő impulzust – akár hogy is – a szerelem katarzise adta. Aminek mélységeiről addig dr. Jungnak fogalma se lehetett.

*
Konfabula II. „A kialakult rend szerint hátulról estem neki, ha végre összekerültünk. Élveztem, soha még ilyet nem éreztem – csodáltam – nyakát, hátát, seggét. Egyszer aztán fellázadt és megfordult, előröl akarta, szemtől szembe, a szó szoros értelmében, és én belenéztem hatalmas kék szemeibe, és bele láttam valahová olyan mélységbe, amitől megrettentem. Rájöttem, hogy ez nem szex, ez már a szerelem misztériuma. Pár hónapos közös gyötrődés után szakítottunk. A tekintete szembesített e szenvedély végtelenségével, úgy éreztem – miközben basztam – hogy elveszek, nincs semmi, ami megmenthet. Könyörögtem neki, hogy gyógyítson meg, mert beteg vagyok, az ő betege vagyok." (Ez utóbbi mondat szószerinti idézet Jung – jóval később fellelt - leveléből. Az előbbi pedig Jung naplójának konfabulált kiegészítéséből való...) Egyesek szerint így születik Jung elméletében a nő, mint anima, és a szerelem mint transzformáció fogalma.

*
Igy született a freudi elmélettel való szakítás. Akár hogy is: Jung ekkor tapasztalta meg a mindent átforgató szerelem mélységét, és vele a szex és szerelem különbségét (és azonosságát) Ami azért fontos, mert a Sabine-élmény hatására sejtette meg, miért nincs igaza Freudnak, aki nem hitt a szerelemben, a tudattalan mélyén mindig csak az elfojtott szexuális traumákat kereste, egyáltalán a szex alkotta analitikus elméletének sarkkövét. Jung – akit Sabine kiképzett a szerelem teoretikusának, ráébredt a freudi elmélet egyoldalúságára. Kritikáit megírta, - az utak szétváltak az analitikus iskolában, jóllehet tovább leveleztek egymással.

A titkos és tiltott szerelem négy évig tartott. Jung és Sabine szakítását Freud készítette elő – nehogy már botrány törjön ki a Zürich-i egyetemen. És egyáltalán. Később persze fogadta a lányt analitikus körében. De a mester szerepe ebben a viszonyban meglehetősen cinikus, benne van egész nőellenes alapállása.

Spielrein közben híres analitikus lett. 1911-ben tette közzé később híressé vált tanulmányát, Destruktion, als Ursache des Werdens – amiben előlegzi a „halál-vágyat”, az Eros és Thanatos később Freud által kidolgozott kettősségét. Mindegy, felejtik. Sabine kemény nő, saját praxist nyitott Bécsben, majd Berlinben végül - 1923-ban - visszament hazájába, és Rosztovban tanított az egyetemen, valamint pszichoanalitikus óvodát is alapított. Időközben férjét kivégezték, két bátyja a Gulágon tűnt el, 36-ban betiltották a pszichoanalízist, de egy darabig titokban folytatta sikeres rendeléseit. Aztán jött a háború.

*
Most lenne 70 éve, hogy a németek egy Rosztov melletti szakadékban, mások szerint a helyi zsinagógában meggyilkolták Sabina Spielreint és két felnőtt lányát.

Thursday, February 23, 2012

szerelem: 65

haver szerelmes (65 körül jár), a boldogságot nem lehet letörölni az arcáról. Fiatalodott vagy egy tizest... Mert hogy kikapott egy harmincvalahány éves, csinos lányt. Isteni. Mennek az sms-ek, telefonok, és persze ahol van valami kis rés, csókolóznak. A csaj is imádja, - értelmes okos jogász, és az boldog, hogy boldog lehet (már kezdett lemondani róla...) Szóval hétköznapi csoda. Más kérdés, hogy körülöttük nagy a meghökkenés: hozzád tul öreg, vagy: te meg mit gondolsz, mi lesz ebből? Meg hogy "nem kéne ilyen feltűnően..." Tudod, mindenki irigy.
Hálistennek, nem érdekli őket, egymásban élnek, igazi nagybetüs szerelem. Ilyet ritkán lát az ember. (Az irigységen túl - jó nézni őket, külön külön is, meg -nagy ritkán - együtt is.Elfoglalt emberek.) Mert hogy ritka az ilyen csodálatos egymásnak megfelelés: a csaj imádja a pasi humorát, kedvességét - egyébként tényleg szeretni való ember - a haver meg miután letudta a napi hálaimát a mindenhatónak - csak rá tud gondolni - mámorban él, nna. És hogy szakmájában, hát hasít mint egy versenyhajó. (Mire képes a szerelem...)

Én meg nézem az iskolában, hogy mi van a párokkal, igazi, tartós kapcs alig akad, (lieber nicht, - írja az egyik német tanulmány.Miszerint a pasik félnek...) Hogy aztán a kötöttségek miatt vagy önbecsülés hijján, netán félelem az elutasítástól: nem tom. De ott (az isiben, ami egyetem azért) nem látok ilyen boldogságot. Igaz, nagyon nem tudok belelátni a szemekbe-lelkekbe, de ami visszajön hozzám (szociológus agyamba) az nem igen biztató. Szóval, szurkolok a havernak is, meg a csajnak is. (most épp a nagyit kell kerülgetni, aki nem nézné jó szemmel ezt a tulkoros kapcsolatot...)

Sunday, February 19, 2012

spórolás politika - amire pipa vagyok

Spórolni kell eszelősen (EU-ban Merkel/Sárkó diktálja a legjobban a nadrágszíj-húzását). Oké, adós – fizess - eddig rendben is van. (Bár ugyis adósság-csökkentés, elengedés lesz a vége, de ez más lapra tartozik.

Amiért pipa vagyok az az őrült sietség. Az EU (és Amerika) eladósodásának nagyobbik hányada a pénzügyi válság megolddásával (a bankok megmentésével) keletkezett: az államok 4-6ezer milliárd dollárt hánytak bele a megmenetendő a bankrendszerbe. És eladósodtak, naná. Csakhogy az a hiány, amit a válság vészes fenyegetéssel feltárt, harminc év dajdajozásának volt eredménye. (A dajdaj alatt értem: a deregulációt, hihetetlen számú pénzügyi (és spekulációs) eszköz invencióját és az ezekkel való milliárdos kaszinózást, meg a „sohse lesz itt válság, kérem” elméletét.) Amit tehát harminc év alatt halmoztak fel (pü robbanóanyag, amit csak hitelből lehetett ártalmatlanná tenni) azt nem lehet egy-két év alatt összespórolni.

Ebbe csak beledögleni lehet. (És nemcsak a kulturában - ahogy azt a filoszok látják - hanem a teljes gazdasági vertikumban.) Az adósság-leépítést el kellene húzni 10-15 évre, egészséges tempóban – kezdetben keveset törlesztve (hogy legyen tőke a növekedés beindítására) később többet visszanyomva a hiány-kasszába. De nem, itt azonnal kell perkálni, az se baj, ha 4-10 ország kifingik a spórolásban. (És ezt nem én mondom, Nobel díjasok is állítják – mármint hogy a durva spórolás katasztrófa – de nem hisznek nekik.) A politikusoknak fogalmuk sincs a pü folyamatokról. Csak ássák a köv. válság beomló pincéit.

Wednesday, February 08, 2012

zöldhullám

A közlekedési vállalat (BKV, vagy mi) átalakította a pesti utak zöldhullámaitt: most nem az autósoknak lesz zöldhullám – vagyis, mire lámpához érnek, az zöldre vált – hanem a villamosoknak. Állítólag, hogy gyorsabb legyen a villamosközlekedés. A jónép meg zabol: most a kocsiknak minden lámpánál meg kell állni, az idő fut, a veszteség (benzin, munkaidő, ideg) az autósé, míg a Combino összesen 2,3 percet nyert.

De nemcsak ez a baj: a pirosnál pöfögő autók káros anyag kibocsátása jóval nagyobb, mintha átrobognának a keresztezésen. Most aztán sir a környezetvédelem (meg a gyerekkocsis mama, az asztmás gyerek, allergiás felnőtt, egészséges ember) hogy a levegő tele van részecskékkel, gázzal, szennyezéssel.

Tényleg ezt akarták? Vagy dilettáns módon nem gondoltak arra, hogy pesten emberek is laknak?

Tuesday, February 07, 2012

óriáshajók - kisért a Titanic

Az olasz Costa Concordia katasztrófája végre ébresztőt fújt a hajógyártóknak. Eddig ugyanis egymással versenyeztek, ki tud nagyobb óriáshajót vízre bocsátani, 5 aztán 10, majd 15 emeletes luxus linerek épültek, 200 majd 300 méteres vagy még nagyobb monstrumok jöttek ki sorra a szárazdokkokból, – úgy látszott, nincs határ. Istenksértés...

Aztán kisült, hogy a Costa Concordia nem volt kívételes véletlen esemény: vele majdnem egyidőben egy másik monstrum – kínai Vale Beijing 400 m-es teherhajó megsérült a Brazil partoknál (külső burka megrepedt, be kellett vonatni a kikötőbe). Ennek kapcsán az is kiderült, hogy a konténerszállítóknál is egyre nagyobb hajókat gyártanak, és egyre több sérül, sőt sűlyed el – csak ott eddig kuss volt ezekről. Ezért a Costa Concordita botránya (és média-nyilvánossága) hátán evezve most beszóltak a hajógyártóknak, hogy nincs tovább a nagyság-vetélkedő, meg kell állni: már most sincs olyan mentőhajó, ami egy ilyen óriást kezelni tudna nyilt tengeren, a biztosítóknak meg nincs annyi pénzük, amennyit pl. egy cunami és egy luxus-lineer találkozásakor ki kéne fizetni.

Végre – mondom némi cinizmussal. Eddig nem vették észre, hogy a tüzzel játszanak, ehhez a Costa tragédiája kellett. (Régi vasutas mondás: a szabálykönyveket vérrel írják – mindig csak véres baleset után születnek új biztonsági szabályok.) A tengeri biztonságnak is van felügyelete, (műszaki vizsgát tesznek a hajók is) – hogy-hogy eddig ilyesmire nem gondoltak? Nekem a hideg futkos a hátamon mikor látom az egyre nagyobb felhőkarcolókat uszkálni a tengeren – nem tudok szabadulni a Titanic szindrómától. Ugy látszik most kapcsoltak: ezután talán már ők sem versenyeznek a halállal, valahogy be fogják szorítani a hajóméreteket a „menthető” kategóriába. Vagy – megy tovább a verseny. Már most mondják, hogy egy nagy hajó – ami elvisz négyezer embert kevésbé környezetszennyező, mint tiz kicsi – vagyis érdemes kockáztatni négyezer ember életét?
Hát, remélem nem fognak győzni ezek az érvek.

Saturday, February 04, 2012

varázs

A klub lőterén mindig marhulunk: nemcsak a tréning van, meg a meló megy órákon át, szusszanni is kell néha. Egy ilyen szünetben kisült, hogy az edzőm becsajozott. Jaj dehogy is: beleszerelmesedett egy tanítványába. (30 éves). Először szégyellte, - úgy csinált, mintha nem is, senki se tudott róla, sőt: udvarolni se mert neki. (65 éves) De azért hetente négyszer együtt voltak – a pályán… Végül a csaj ugratta ki a nyulat a bokorból: első csók suttyomban, aztán hazavitte. Most olyan boldog, hogy rossz ránézni.
Sudár nő, szigorú arc jó felépítés (kitűnő lövő, szintén természetesen). „Hazavittem”, mondja az edzőm mintegy mellékesen, de érzem hangján a szorongást: mi lesz ebből? Mindegy, mondom, tart ameddig tart, ekkora mákot az életben nem tudsz még egyszer kikapni.
Persze a fiuk mindent megbeszélnek (állítólag a csajok is…) szóval hogy ő még ilyet nem élt meg: másfél napig ki se mozdultak a szobából. De ami a legfurcsább a lánynak is vadi új volt ez az élmény és most éjjel nappal együtt vannak, (túlzok: a nő bankban dolgozik, sok ideje nincs…) De hogy milyen végtelen a testek csodája.
Jó, az ember akaratlanul is irigykedik, de ez a pasi megérdemelte: aranyszívű, jóvágású ffi, évek óta egyedül, csak a meló. Most meg … csodálkozik. (Egy darabig szégyelte kicsit magát – vagy éppen büszkélkedett, nem tom) hogy ilyen idős korban még szerelmes tud lenni, meg hogy bele is szeretnek.
Helyes pacák, megérdemli.
De akkora balhé lesz belőle, amilyet még nem látott a világ. Mert mindig balhé lesz a boldogságból. (ami rövid szünet az élet rémség-folyamában...)

U.i.: Klassz, mi? Csak azért ne felejtsd el, hogy pl. egy nő 50 felett sincs abban a helyzetben, hogy udvaroljon neki valaki - pláne fiatalabb. Örül ha 50 évesen épp van valakije - ehhez viszont irtózatosan meg kell dolgoznia (fittnesz, ruhák, kozmetikus,
fogyókúra. Plusz - a depi legyűrése. Hát ilyen asszimetrikus az élet. (Nagy szar, mondanám egyszerübben.)