macsó csajok nevelése...

Fura mi? De biztos láttál (hallottál) már Harley-Davidson motort közelről, magad mellett, ahogy mennydörög, rajta kigyúrt, tetkós pasik, cowboy csizma, RayBan napszemüveg, copf stb. (Ha még nem az Easy Rider c. kultfilmből tán visszajön, nem? Amúgy meg Alsóörsön találkozót is szoktak tartani, ágyúdörgés a környék, ott is csodálhatod. Fura mi?

Na, szóval a cég megelégelte, hogy ez a járgány csak macsó image-t képvisel és Manhattan-ben bemutatta női csapatát, Harleyen sisakban, RayBannel, bőrszerkóban, ahogy kell. Ha már PC (politically correct) világ van, legyen már női macsó is – hozzávaló cucc ugyan pár milla, (plusz ruha, csizma, derékvédő – mit tudom én - de megéri, Nem? (az egészről az FT tudósított augusztusban).
Én bírom az ilyen kiruccanást, nyilván nem világmozgalom (habáááár… globalizáltban élünk, elképzelhető.) Anyú megfőzi az ebédet, elviszi a gyereket az oviba, aztán felpattan a HD-jára és megy egy kört barátnőivel a suburb utcáin (vagy Bangladezsben, netán Drezdában - akárhol).

a szürke ötven árnyalata (egy korábbi poszthoz)

juliusban irtam a Shades of Grey körül támadt vitáról, akkor még csak az US-ban, hogy melyik figura (szeretkezési forma) alázza meg a partnert (nőt). AZóta megjelent a dolog magyarul (A szürke ötven árnyalata - és folyt köv.) Ne tudd meg, ha nem rohansz, elkapkodják (ez nem a hirdetés helye). Mert hogy a szerző (E.L.James) belemászott a dolgokba alaposan: S/M, meg mindenféle szex-játékok - durvák is, szadók is. Csak úgy mondom. (Az élvezet 4000-be kerül.)
és én még azt hittem, hogy ez vmi tengerentúli marhaság. Igaz volt pár kommentelő, aki kiigazított - utólag is köszike vagyok érte.

a kutya fél

a szélben. Be kellett csukni az ablakokat (pedig jó húvös idő érkezett) de a réseken fütyült az orkán. Evie kutya odabujt az ágyam mellé és nyüszitett, csak akkor hagyta abba, mikor simogattam. De még aludnom kellett volna (öt óra se volt) megint nyüszitett. Nem tom miért ilyen érzékeny. Ha bemegyek a fürdőszobába, áll a küszöbön (neki tilos bejönni) és nyüszit. Csak simogatva jó neki. Mit mondjak, engem is megviselt, hogy 20 fokkal lett hidegebb, kótyag van a fejembe, zsizsik, meg teljes kuszaság. Úgy látszik Evie-kutya is megszenvedi ezt a váltást - pedig a természet gyermeke (na jó, kicsit buheráltak rajta - tenyésztették...) Mondják, hogy ez a belga juhász annyira igényli a szeretetet, simogatást, hogy állandóan kell szeretgetni. De ez most nem az: most fél. Akárcsak a dörgés-villámlástól, olyankor felugrik az ágyra és remeg. (Nem fér be az ágy alá...) A legrosszabb a Szilveszter (durrogás, petárda stb.) meg az aug. 20. Ketten is kell simi-sámuelezni - csukott ablak, lehuzott redőny - de ő hallja és folyik a nyála félelmében. Aztán mikor vége van, mintha mi se történt volna, ugrál vagy alszik. De most nem is értem mitől lett ilyen szerencsétlenkedős. Ja, az igazi gazdija (lányom) elutazott, - ilyenkor fél, hogy a potszülők (nálunk van napköziben) is eltünnek. Voltak rossz tapasztalatai a tenyésztőnél...
Mint az emberek, el tudná mesélni, ha tudna beszélni, vagy mi tudnánk az ő nyelvén dumálni. Igy marad a nyüszítés óriási skálája - sokfélét tud kiadni magából. Igaz, van édes nyüszi is, mikor haverokkal találkozik, akár kerítés mögött is, nyüszit és oda kell menni, összedugják az orrukat és boldogok. Legalábbis ezt remélem.

a misztérium segít (igaz h csak rossz álmok nélkül alunni)

Elmúlt aug. 20.-a, a Mezzon Mozart A-dúr zongoraverseny (a hagyományos Rubinstein zongorista-verseny gálája). A második tételig olyan so-so, de aztán…beindult a repülés, mit repülés: szárnyalás, boldogság, világátölelés... Hogy lehet az,  hogy Mozart ebben a reménytelenségben olyan csillogást tud hozni, ami szinte lehetetlenség, átmossa a lelket, megtisztítja a szellemet - érzelemkészletünket feltölti. (Aztán még jött egy Schuman zongi verseny (a moll), amin bőgni lett volna jó. (de ahhoz túl meleg volt...:) Voltaképp nem történt semmi, mégis kicsit boldogabban mentem álomtalanul aludni. Mitől? Alfred Brendel azt mondta egy interjúban, hogy a zene nem megfejthető, nem fordítható le, - mint pl. az, ami „nyelvi” alakban van lerakva: a zenében mindig marad valami misztérium-szerű. Hát igen, ez a misztérium kísért ágyikómba. El is tartott reggelig.
Akkor jött aztán a szokásos rossz érzés – attól, amiben élünk.

a baronessz és a herceg

Alexandra Wolff von Stomersee, a lettországi baronessz, Londonban ismerkedik meg Tomasi di Lampedusával (ő a herceg), szerelem első látásra, a hg. hazakíséri a kedvest lett birtokára. Ortodox esküvő. (how come: egy olasz, mélyen katolikus herceg? Igen: ekkora volt a szerelem!) De jönnek a németek, meg a ruszkik, menekülni kell Rigából, előbb Palermoba, aztán odébb. A hg. kastélyát lebombázzák, de lesz új. A baronessz pszichoanalitikus, publikál, a hg. meg ellátogat egy irókongresszusra. Ott felbosszantja az írók hülyéskedése. (Interjú a kongresszuson: „írónak tetszik lenni?” „Nem, hercegnek.” Interjú vége.


Hazamegy és két éven át ír. (Megszületik egyetlen regénye, A párduc), – amit ma tán még jobban szeretnek,mint akkor. Mert amint befejezte – meghal (tüdőrák) – nem éri meg a nagy mű megjelenését. Bár a halott művésznek mindig elsőbbsége van (mitologikus figura) felesége (a baronessz) mégis egy évig rohangászik, hogy kiadót találjon, végül Feltrinelli bevállalja (1957) – azonnali siker, vagy nyolcvan kiadást ért meg a világ minden táján. Alexandra (a hitves) saját szakmájában is híres, publikál stb. És - hadd konfabuláljak - valszinő ő beszélte rá Lampedusa-t (az irókongresszus rémsége után) hogy írjon: kemény nő volt, szuggesszív erővel - és persze sokáig hallgatta Lampedusa családi sztorijait az elmúlt kétszáz évről: ne nekem meséld, írd meg, figyeld meg, meg fogsz gyógyulni tőle. Mondta (mondhatta neki.) Nem gyógyult meg - csak egy csoda született: a regény.

Ja, még csak annyit, hogy eredetileg a Lampedusa sziget birtokos hercege volt, de a szigetet eladták már az apja lába alól, csak a rang (meg a cím) maradt, azért birtokkal-vagyonnal-műveltséggel. De mégis.

Hogy is van ez: Lampedusa ötven évig visszatartotta magában a regényt, (az írás-vágyat) aztán ukk-mukk-fukk kiszaladt belőle, frissen – lassan áradóan. A regény, ami már akkor is posztmodern volt: a regény Olaszország modernizációjának elejét mutatja be, de vannak benne modern vadászrepülők is. Csak úgy. Itt csak a baronessz nyüstölése, circézése járhatott közbe - kipréselte belőle a Gattogrado-t.
Nagyon bírom ezt a szerelmes herceget. Mi mindent áldozott fel kedveséért (vallás, Szicília) – öröklétet kapott érte cserébe.
Mikor elkészült a regény– elment. Arisztokrata volt.

neveld önállóságra azt a gyereket...

Budai utca, nő megy előttem, jobb kezében – fülénél – telkó. Mellette 4 éves kislány, kicsivel arrébb pasi. Az egyik kertnél betonfal épült, még nincs kész. A kiskrapek elkezd felmászni rá – az egyik végén még majdnem lépcsőzetes a félig kész fal. A fal tetején vaskerítés – díszrács. A gyerek már fenn is van, mama egyfolytában telefonál, nem is látja gyerekét – jobb kezében a telkó, az takarja. Engem a frász tör, nem megyek tovább, csak nézem őket kb. 10 méterről. A gyerek a rácsnál, erősen kapaszkodik, ügyesen lépked, de a lába alig fér el a falon. A rács még nem végleges, kicsit mozog. A nő észreveszi a mutatványt, átkapcsolja a telefont filmezni kezdi, ehhez hátrébb kell lépnie. (Ha a gyerek megbillenne, vagy a rács kilendülne - képtelen lenne elkapni…) A kislány ügyes, megy végig a kerítésrács mellett, - a látvány egyre rémesebb, mert keskenyedik a járó-rész. A nő filmezik, illetve bénázik a kütyüvel – van vele egy pasi, kiveszi a kezéből a gépet, most ő fotózik. A gyerek kiabál, le szeretne már jönni, de a film még nincs kész, anyú nem nagyon strapálja magát: várja meg míg kész a film különben is, legyen csak önáll az a gyerek két méter magasságban. Végül egy kezét nyújtja a gyereknek, az meg nekiugrik, alig bírja elkapni. Megkönnyebbültem.

Hát valahogy így kell önállóságra nevelni a kölköket, nem agyonfélteni. Mi történhet? Legfeljebb betörik a feje mikor leesik. Én meg egy szorongós állat vagyok. Még jó hogy tartottam a szám és nem szóltam bele a családi filmgyártásba.

ilyenkor, augusztus végén

Majd minden évben szorongtam: kezdődik a tanítás, milyen arcokkal fogok találkozni, egyáltalán újra kell kezdeni mindent, vége a dolce far nienete (lógás) korszakának. Igaz, most rákészültem egy kicsit, szeptemberben jön ki új könyvem, tán az átsegít a szorongásokon. Habár. Habár e könyv címe: „A szerelem lehetetlensége”, némileg riasztó, a vevő visszateszi a polcra az üzletben, hisz ki reménykedne a lehetetlenségben?. Vigasztalom magam: kíváncsiság is van a világon, hátha belelapoz, és akkor – talán – már nyert ügyem van. Mert csak arra céloz ez a fura cím, hogy az emberek (fiatalok-felnőttek) miért menekülnek a tartós kapcsolatoktól? Olyasmire, amivel sokszor találkozom, - együttjárni még okés, smárolni meg minden - de ne aludjon nálam, abból hosszabb táv lesz és az már rizikós (fájdalom lesz belőle, meg egyéb komplikáció. Szóval - inkább ne. Ennek a jelenségnek okait próbálom megfejteni.  Sok oka van neki, most itt nem sorolom, pár hetet kell aludni és kiderül. Mondom bizakodva. (Ez itt a reklám helye-:)
Ennek ellenére az ősz – bár kedvenc évszakom – kicsit szomorú műfaj, a Balcsi már aug 20.-án kiürül, a nyüzsinek vége, korábban van este és sokat kell locsolni. Szóval csak nyomom itt a panaszkultúra szövegeit, pedig nem ezt akarom: hanem azt hogy új kalandok jönnek, - az óráimon, meg az életben általában – pl. falumban szüret is lesz.  (Hoppá: absztinens vagyok...)

amitől hanyatt estem

Kőfalú kis település, bár felkapott hely lett az utóbbi időben - Balatonfelvidék - , kevés a fiatal, és persze sok-sok pesti, külföldi lakja. Az egyik néninek csodaszép kutyája van, szeretek vele beszélgetni, mindent tud (és közben a kutyát is lehet simogatni), egy ilyen beszélgetés közben eldicsekszik unokájával, majd előhóz a zsebéből egy okostelefont és mutatja a képeket. (Hm, nem is oly régen még azt láttam a kisboltban, hogy az asszonyok brifkójában voltak a család képei, a TAJ szám, meg a zsozsó mellett.) Aztán panaszkodik, hogy „a múltkor is Skypolok a lányommal, hát nem letol, hogy rossz billentyűt nyomtam meg…” - hoppá estem hanyatt: falusiak is nyomják a wi-fi-t, skypolnak, a vízvezeték-szerelőnek honlapja van - akkor meg miért hordunk nagy mellényt Pesten IT ügyben: másnap már le fognak körözni bennünket. Mert körülnéztem, és kapásból 65 darab wi-fi jelfogót számoltam össze a háztetőkön.

Ezek már nem parasztok – csendes forradalom. Hálistennek.