vandalok: balkan report

a kis erdőben az önkormi tornapályát épített, - tanösvény táblák, tornaszerek - két hét alatt tönkrevágták, kitörték, elhordták. A buszvégállomás után erdő, benne - - öt percnyire - esőház, ha netán elkap a zuhé, - mára összetörve, legfeljebb nyomaiban. A sárga jelzésen kettő is volt ilyen, most már egyik se nincsen. Játszótéren korszerű faberendezések, (voltak), a kis manusok nagyon szerették, (anyukák nyugiban, nem törik a gyerek) - most aztán nincs. A BKV panaszkodik a milliárdos vandálhárítási számlára (kárpittépés, ablaktörés, kapaszkodó szakítás). Jó balhé lehet ez a verseny: az erőművész nem azért töri össze, hogy hazavigye - neki nem kell, de másnak se legyen.
Habár, ez sem stimmel. Házunkban olykor bokáig járunk a koszban, mert nincs se házmester, se vice, lakó meg nem érzi magáénak a lépcsőházat, udvart, ház környéket, ezért inkább ül a szarban. Más. (Ugyanaz) Egyetem: többnyire jól nevelt középosztálybeli krapekok - a folyosó estére tömény dzsuva, csikk, kávéspohár, kajamaradék, kólás üveg, zsacsek - pedig öt lépésnyire van a szemétkosár, bagózni meg tilos. A lélek szép (széplelkűek...) a környezet is az, - mégis. (Takarítónő olykor sír egy kicsit...) Az a baj, hogy ez a dzsuva senkinek nem szúr szemet, sőt, természetes Lebensraum. Miért? Megszokásból? Vagy ez csak a köznapi balkánosodás?
Nem kéne annyit cigányozni, gondolom, nincs mire. Néhány zacskót elviszek a szemétkosárig, a többit hagyom. Én is csak egy balkáni fószer vagyok...