Sunday, January 30, 2005

az IBM a kínaiaké lett - a neokonok bele akarnak kavarni az üzletbe?

Jó pát hete már, hogy Kína (pontosabban a Lenovo cég) 1.75 milliárdért megvette az IBM komputer-részlegét. Akkor még mindenki sikerről beszélt. Eltelt pár hét – közben Karácsony volt, meg Újév, dajdaj meg minden, vagyis nem volt idő komor gondolatokra. De jött a kijózanodás, és az amerikai kormánykörök, - illetve a héják - egyre agresszívebben kérdik, hogy vajon megengedheti-e az USA, hogy ekkora stratégiai tételt csak úgy átpasszoljon Kínának, végül is – mint kommunista ország – ellenségnek számít. Na jó, nem olyan ellenség, hisz nagy üzleteket csinálunk velük - de akkor is, Kína pl. képes lehet arra, hogy az IBM „tudás tőkéjét” átjátssza a katonáknak és minden eddiginél korszerűbb fegyvereket, építsen belőlük. És máris itt a fenyegetés Amerikának. Betiltani az üzletet?
Persze az üzlet világ is felhördült: na ne má, ha egyszer egy szerződést aláírtak, azt nem lehet politikai okokból visszacsinálni. Nem is fogják, annyira nem telik. De kormánykörök – az IBM precedens kapcsán – olyan rendszabályt fontolgatnak, hogy mielőtt egy nagyobb üzletet megkötnek, nézné már meg valamelyik kormányágazat, hogy vajon stratégiailag elfogadható-e az üzlet? Ha nem az, akkor állítsa le. (Szóljön bele az üzletbe, jó centralista módon.)
Oké, még ez is elmenne, ma egyre erősebb a háborús hisztéria. Csakhogy az üzleti világ gyanakodva figyeli a kezeket ebben a pókerben, és így gondolkozik: mi van, ha nemcsak azokat az üzleteket állítja le a kormány, ahol nemzeti (védelmi) érdekeket akar védeni, hanem azokba is belenyúl, ahol a kormányhoz közelálló cégek érdekei sérülnének? Mi van, ha az állami intervenció odáig terjed, hogy a normális gazdasági versenyt félretolja és az egyik céget előnybe hozza, a másikat, (ahol a hivatal szerint gyanús üzlet készül) hátrébb sorol?
Na ne, ez mán nem megy, mondják a businessben. Ilyen csak a diktatúrákban képzelhető el.
Egyelőre nem is, mert hogy épp most robbant egy botrány, ami ellen-precedens lenne az ilyen állami belepiszkáláshoz. A harcrepülő fejlesztésben a kormány a Boeing-et szerette volna pártfogolni a Lockheed-Martinnal szemben. Vagyis a Boeing oldalán folyt a belepiszkálós játék. Elég durván, méghozzá: Az egyik volt katonai főember a Boeingtől kapott mellékállást, valamint némi zsozsót, mire fel, a légből tankolni képes üzemanyag-hordozó óriásgép megrendelését a Boeing kapta. Aztán kirobbant a botrány. Így aztán a bíróság marasztalta el a belepiszkálós játék embereit. Amivel egy időre ki is tiltotta az állami beleszólás durvább módszereit a pályáról.
Szóval van itt ellen-precedens is. Csakhogy az IBM más: az IT a jövő harcmodorának magva, ezért elképzelhető hogy a következő IT üzlet esetében a kormány szimpátiák jobban be fognak szállni az üzleti szabadság korlátozásába. Merthogy más a műfaj.
Ezért aztán az IBM vita kapcsán általánosabb – abszurdabb --félelem is megfogalmazódott: el lehet képzelni, hogy a világ legszabadabb üzleti versenypályáján megjelenik az állami dirigizmus? Na ne má…- mondja az üzlet, meg az FT, ami már az IBM-cirkuszt is nem kevés szkepszissel kommentálta. (Jan. 28.) De hát mindig az erősebb kutya győz…

0 Comments:

Post a Comment

Links to this post:

Create a Link

<< Home