kidobom a tévém

Nincs értelme egy vagyont fizetni, mikor nem nézem (nézhetetlen, sztem). A filmeket az elmúlt tíz évben kívülről megtanultam – bocs: kivéve a legfrissebbeket – a pol műsorok önmagukat ismétlik, "hírek" álnév alatt kék fényt kapok ("szájbalőtte feleségét mert nem akart gyereket..."), beszélgetős dumapartikban ugyanazok az arcok recyclódnak, előre tudni mit fognak mondani (nem érdekelnek), amúgy meg a számok sohse stimmelnek, különben is provincia az egész tévélandschaft  („Jásszentkarafaszántón már novemberben elteszik a téli savanyúkáposztát."), különben is kivették kedvenc csatornám a csomagból - a többi meg smoncesz. (Van aki még tudja mit jelent ez a szó?)

Az egész kidobási performance-ot az eBook indította el bennem: jobb olvasni, valahogy gyorsabban is megy ezen a kütyün és élvezem is, a meterológián kívül (tévednek, hű soxor, néha bocsiznak is, de akkor is) szóval ezen kívül egy nagy kikapcs estefelé. És jó olvasni, vagy írni. Most, hogy lefut a könyvem körüli cirkusz, talán birok valamit írni is, akkor meg minek a disztrakció (a figyelem szarba áztatása…).

Lehet h hülye vagyok, tán van olyan műsor amiért érdemes lenne nem ledobni a negyedikről a gépet, de a dobás/élvezet arány még mindig jobb a kidobás javára. Lehet h megbánom? Rizikótársadalomban élünk, - mondja Ulrich Beck – meglássuk (mondta a vakember).