a misztérium segít (igaz h csak rossz álmok nélkül alunni)

Elmúlt aug. 20.-a, a Mezzon Mozart A-dúr zongoraverseny (a hagyományos Rubinstein zongorista-verseny gálája). A második tételig olyan so-so, de aztán…beindult a repülés, mit repülés: szárnyalás, boldogság, világátölelés... Hogy lehet az,  hogy Mozart ebben a reménytelenségben olyan csillogást tud hozni, ami szinte lehetetlenség, átmossa a lelket, megtisztítja a szellemet - érzelemkészletünket feltölti. (Aztán még jött egy Schuman zongi verseny (a moll), amin bőgni lett volna jó. (de ahhoz túl meleg volt...:) Voltaképp nem történt semmi, mégis kicsit boldogabban mentem álomtalanul aludni. Mitől? Alfred Brendel azt mondta egy interjúban, hogy a zene nem megfejthető, nem fordítható le, - mint pl. az, ami „nyelvi” alakban van lerakva: a zenében mindig marad valami misztérium-szerű. Hát igen, ez a misztérium kísért ágyikómba. El is tartott reggelig.
Akkor jött aztán a szokásos rossz érzés – attól, amiben élünk.