A fitnesz paradoxon

Az emberi testet az őskortól kemény munkára genetikázták, csak az elmúlt száz évben születtek tömeges kényelmi (nehéz munkákat kerülő) berendezések, kütyük, szerkók. Régen kurbliztad a kocsiban az ablaklehúzót, most gombnyomásra lemegy, nem kell erőlködnöd, régen lépcsőztél, ma lefelé is liften mész, (ha a fitnesz klub a tetőteraszon van, oda is liften mész, ott aztán csinálod a lépcső-gyakorlatokat – hülye vagy?), - nem ragozom, - elkényelmesedett a társadalom (mármint a középosztálytól felfelé). Nem mozog eleget, hízik, fogyózik, hízik, - ördögi kör. A mozgáshiány – egészségtelen, az emberi testet nem erre tervezték. A paradoxon másik tagja viszont az, hogy egyre hosszabb az élet, igaz hogy kövéren, de sokáig él a jónép.

A megoldás persze kézenfekvő: orvostudomány, gyógyszerek tömege, protézisek, implantátumok segítenek. Mondják, hogy a gyógyszer mellé mozogni is kell, - hány féle kampány indult már a mozgatásra? - de csak a nők tartják be a tanácsot. És persze rémesen nézünk ki hatvan felett (be kéne tiltani a nyilvános strandolást a sörhasú, lógó izmú fasziknak – gusztustalanok… Legalább vegyenek fel egy pólót.:) De nem ez van: sörhasúak emelgetik a poharat a strandbüfé pultjánál és közben folyton beszólnak a csodanőknek: „lapos mellű”, „rossz a segge”, „a lába fordítva van a seggébe dugva”, „nem irigylem a férjét” stb. Rémes. (és ők az örök túlélők… Sőt, sörhas mindig kap csajokat is, - how come?)

Lehet, hogy ha egyszer elkezd edzeni a társadalom, rövidebb lesz az élet? Na ne má…!