a könyv, amivel jól bevásároltam...:)
Mert most éjjel nappal azon kell filóznom. (Johnathan Franzen: Corrections, 2002). A szerző ma már Nr. 1. Amerikában: Szabadság c. regényét magyarul is olvashatod, Obama elnök nyaralásra ezt a regényt vitte magával.
A Corrections más: Családregény, majdnem hagyományos forma, mégis modern épitmény. De nem is ez a lényeg. A midwest (american heartland) életformája. Három gyerek – az egyik filosz, tanár lesz az egyetemen, egy csaj rászáll, de mivel a srác tartja magát a PC (politically correct) kódhoz, - nem nyúl hozzá – feljelenti, hogy ki akart vele kezdeni: kirúgják (képmutató, szemét módon – védekezni sincs lehetősége. A csaj négyszemközt bevallja hogy csak tönkre akarta tenni, mert le se szarta.) . Második gyerek: bankár lesz, tele pénzzel, önző, mint egy állat, közben otthon papucs lesz – nem tudja kivédeni felesége szemét támadását (a nő mind a három gyerekét maga mellé állitja és együtt röhögnek a fateron, és bedumálják neki,hogy depressziós és hogy kezeltesse magát… Szép családi élet.). A harmadik gyerek egy lány (Denise) sok kaland után lesbi lesz, bár maga sem tudta magáról. Istenien főz, egy előkelő restaurantban főszakács – a NYT is ír róla, aztán kész: lefekszik főnöke feleségével az meg kirúgja.
Ja, és ott van a két öreg, látszólag róluk szól a sztori – velük indul és zárul a regény: az apa (Arzheimeres), - fénykorában a család terrorista diktátora, leugat mindenkit, önfejű, de dolgoz, mint állat (mérnök) - és a mama – a nagy amerikai mitosz, Enid. A végén - 500 oldal kinlódás után - nagyfater kórházba és meghal. Nagyi megkönnyebbül.
Nem is ez a poén, nem ezért kell törnöm a fejem a regényen. Hanem a regény alapzörején: az állandó finom hazudozáson, ahogyan élik becsületes hard working american életüket. A bankár fiú ellopja nagyapa találmányát és sok pénzt keres vele – jogos, mert a fater 5 rongyért oda adta volna a milliárdos cégnek, (a cégnek, ami simlis módon szerezte volna meg az öreg receptjét) - így legalább lett belőle valami pénz. Vagyis nem érzi, hogy lopott, csak jó fiú volt. Ugyanez: Nagyi kunyerál valami party drogot barátnőjétől, de letagadja, hogy ő sohse, és aki drogon van az szemét. Itt ebben a suburbben - mindenki nice s közben mindenki hazudozik. És olyan tragikus az egész – mert egyik sem él jól. Végül a filosz srác ápolja a nagyfatert – egy darabig, aztán lelécel az is. Senki se jó – ahogy az életben.
Franzen kegyetlen regényt írt – bár sikere volt (díjakat kapott) azt róják fel neki,, hogy nincs egy szerethető figura a regényben. Ami nem igaz:ezek ilyenek és titkukat írta meg, a nem láthatót (a finom hazugság-háló szövését). Ugyanakkor a terrorista nagyfater rémesen szenved betegségében – víziói vannak, összetöri magát mert nem lát, tudja h vége (öngyilkos szeretne lenni) – de az se sikerül. Szemétdomb, ahová kerülünk. Nagyi igyekszik segíteni, de a lényegen nem is akar változtatni, hazudozik ő is: nem kell kórház, majd otthon pár gyógyszer és kész. Nem igaz, csak a kórház sokba kerül, nagyi meg fukar…
És persze Philadelphia – fele milliárdos és felhőkarcolós, másik fele ghetto és nyomor. Itt él a bankár fiu és felesége (aki utálja férjét, mert tudja hogy fűvel fával, különben is lesbi ő is.)
Szóval egy kicsit deprós a regény, de zseniális. A cím – Corrections – azt jelenti szerintem, hogy a végén mindenki „javít” valamit magán, vagy kifelé mutatott képén, netán életén. (Nagyi pl. azzal hogy felszabadul, a filosz gyerek azzal, hogy elmenekül halódó apjától és megnősül) A hazugságból egyik se jön ki – ott nincs correction, vagyis a cím - és a regény - végül is ironikus. Nincs javítás és javulás.
A Corrections más: Családregény, majdnem hagyományos forma, mégis modern épitmény. De nem is ez a lényeg. A midwest (american heartland) életformája. Három gyerek – az egyik filosz, tanár lesz az egyetemen, egy csaj rászáll, de mivel a srác tartja magát a PC (politically correct) kódhoz, - nem nyúl hozzá – feljelenti, hogy ki akart vele kezdeni: kirúgják (képmutató, szemét módon – védekezni sincs lehetősége. A csaj négyszemközt bevallja hogy csak tönkre akarta tenni, mert le se szarta.) . Második gyerek: bankár lesz, tele pénzzel, önző, mint egy állat, közben otthon papucs lesz – nem tudja kivédeni felesége szemét támadását (a nő mind a három gyerekét maga mellé állitja és együtt röhögnek a fateron, és bedumálják neki,hogy depressziós és hogy kezeltesse magát… Szép családi élet.). A harmadik gyerek egy lány (Denise) sok kaland után lesbi lesz, bár maga sem tudta magáról. Istenien főz, egy előkelő restaurantban főszakács – a NYT is ír róla, aztán kész: lefekszik főnöke feleségével az meg kirúgja.
Ja, és ott van a két öreg, látszólag róluk szól a sztori – velük indul és zárul a regény: az apa (Arzheimeres), - fénykorában a család terrorista diktátora, leugat mindenkit, önfejű, de dolgoz, mint állat (mérnök) - és a mama – a nagy amerikai mitosz, Enid. A végén - 500 oldal kinlódás után - nagyfater kórházba és meghal. Nagyi megkönnyebbül.
Nem is ez a poén, nem ezért kell törnöm a fejem a regényen. Hanem a regény alapzörején: az állandó finom hazudozáson, ahogyan élik becsületes hard working american életüket. A bankár fiú ellopja nagyapa találmányát és sok pénzt keres vele – jogos, mert a fater 5 rongyért oda adta volna a milliárdos cégnek, (a cégnek, ami simlis módon szerezte volna meg az öreg receptjét) - így legalább lett belőle valami pénz. Vagyis nem érzi, hogy lopott, csak jó fiú volt. Ugyanez: Nagyi kunyerál valami party drogot barátnőjétől, de letagadja, hogy ő sohse, és aki drogon van az szemét. Itt ebben a suburbben - mindenki nice s közben mindenki hazudozik. És olyan tragikus az egész – mert egyik sem él jól. Végül a filosz srác ápolja a nagyfatert – egy darabig, aztán lelécel az is. Senki se jó – ahogy az életben.
Franzen kegyetlen regényt írt – bár sikere volt (díjakat kapott) azt róják fel neki,, hogy nincs egy szerethető figura a regényben. Ami nem igaz:ezek ilyenek és titkukat írta meg, a nem láthatót (a finom hazugság-háló szövését). Ugyanakkor a terrorista nagyfater rémesen szenved betegségében – víziói vannak, összetöri magát mert nem lát, tudja h vége (öngyilkos szeretne lenni) – de az se sikerül. Szemétdomb, ahová kerülünk. Nagyi igyekszik segíteni, de a lényegen nem is akar változtatni, hazudozik ő is: nem kell kórház, majd otthon pár gyógyszer és kész. Nem igaz, csak a kórház sokba kerül, nagyi meg fukar…
És persze Philadelphia – fele milliárdos és felhőkarcolós, másik fele ghetto és nyomor. Itt él a bankár fiu és felesége (aki utálja férjét, mert tudja hogy fűvel fával, különben is lesbi ő is.)
Szóval egy kicsit deprós a regény, de zseniális. A cím – Corrections – azt jelenti szerintem, hogy a végén mindenki „javít” valamit magán, vagy kifelé mutatott képén, netán életén. (Nagyi pl. azzal hogy felszabadul, a filosz gyerek azzal, hogy elmenekül halódó apjától és megnősül) A hazugságból egyik se jön ki – ott nincs correction, vagyis a cím - és a regény - végül is ironikus. Nincs javítás és javulás.
posted by alma at 8:28 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home