a családfotó halála

Digifotó, - a nyomkodás forradalma. Vagyis, hogy más lett a fotózáshoz és a képekhez való viszonyunk. Kezdetben volt a fényképalbum, hatszor-hatos képek gondosan beleragasztottuk, lehetett nézegetni, vendégek, unokák stb. örömére. Családi fotóalbum. (Emléxel még? volt ilyen.) Aztán jött a harminchatos tekercs, szabadabban és többet lehetett fotózni, bár meggondolta az ember mit igen, mit nem. Az albumot felváltotta a tasakos fotótár. Azt is lehetett nézegetni, vendégek, unokák stb. Végül megjött a digikaméra és elszabadult a kreatív őrület: 8 giga kép fér egy memóriába, amivel akár ezer képpel jöhetsz haza Abbáziából, vagy a bölcsi zsúrjából. Itthon nem kell elvinni nagyíttatni, másoltatni, papír-képet gyártatni. Beleöntöd az egészet a laptopba, - ma már nem is igen nyomtatják ki őket. Mert azonnal van mit nézni.

És nézik?
Féner Tamással dumálunk erről, hogy mi a szem, a látvány, a kép és a fotó új viszonya, mit nyertünk, mit veszítettünk e fordulaton. Nem optimista.
Mert ennyi képet senki sem akar már nézegetni. Még én sem, aki csináltam őket. Egyébként is a család ugye ott volt veled, nem igazán mutat kíváncsiságot. Vendégeket nem lehet ezzel untatni, unokák tesznek az egészre, Mancika mást akar - az egyetlen képolvasó a laptop, ami minden fotót „lát”.

A képtömeggel van a baj – (részben). Mert az ember keresi az optimális látványt, a szöget, nem kell spórolnia a filmmel, vagyis nem lacafacázik a kreatív fotózással. De nem válogat a már kész digi képek közül se: tíz fotó van ugyanarról a delfinről, (a vaporettoról, vagy a Tower-ről) ugyanabból a beállításból – de egyiket sincs szívem (türelmem) törölni, pedig így nézhetetlen. Viszont nagyon jó, hogy meg van a laptopban.

A családi albumnak vége. Talán a nézésnek is. (inkább nyomkodsz, mint hogy élvezd a tájat, látványt, várat, városképet stb. Ahogy azt a városi legendák által megörökített japcsi turisták csinálják: körül se néznek, csak a gépet töltik fel:) De ez már más kérdés - a gépi nézés szociogiája.

A dolog iróniája, hogy a hogy a kompaktokat és a milliós digitális csodagépeket kezdik kiszorítani az okostelefonok. Már nagyon ott vannak.Kéznél és egyre jobb képeket csinálnak. (kompakt diginél jobbat) És akkor az iPhone és társai néznek, nem a digi-gép.