Egy nő, aki mindent felkavart - Sabine Spielrein in memoriam
Sabina Spielrein. Fejemben konfabulák légiója lengi körül alakját, mivel Sabina a végzet asszonyaként robbant bele az épp induló pszichoanalitikus iskola belső vitáiba s amit jelenléte viharosan átalakított. Tizenkilenc évesen (1904-ben) került Zürichbe, hogy állítólagos hisztériáját dr. Jung kezelje. (Az orvos ekkor kezdte alkalmazni a Freud-i elméletet voltaképp első analíziseit abban a három évben végezte, amíg Sabine-vel dolgozott.)
A kúra sikeres volt, kettejük között azonban gyengéd, vagy inkább heves, voltaképp végzetes viszony alakult. Két szempontból is. egyfelől Sabina kezdeményezésére Jung feladta a terapeutára kirótt „a páciens tabu” parancsát és fejest ugrott e szenvedélyes szerelembe. (A szituációt bonyolította, hogy felesége épp második gyermekét készült szülni…) A viszony heves volt, de nemcsak a szexről szólt: Sabina amit csak lehetett eltanult Jungtól. Ennél is fontosabb azonban, hogy több ponton is beleszólt dr Jung elméleti munkájába, mondhatnám teljesen átgyúrta a pszichoanalizis akkori alapjait, s végül a doktor elszakadt mesterétől, Freudtól és önálló „mélypszichológiai” iskolát teremtett. Jung pár év után szakított a lánnyal. Sabina közben elvégezte az egyetemet, megszerezte a doktori címet, a szakítás után felkereste Freudot Bécsben, ott is tanult, bekerült az analitikusok szűkebb körébe. Közben Jung és Freud között fura levélváltás folyt a lányról, (a „kicsikéről", ahogy a lányt egymás közt nevezték), valamint a szex és terápia viszonyáról.
Nemrég film készült e viszonyról: David Cronenberg: A dangerous method, 2011) de én inkább fejemben forgó filmmel játszom – vagyis elképzelem a két szakállas professzort, (Jung huszonkilenc volt, Freud negyvennyolc), amint osztoznak Sabina testén, Freud mondjuk csak virtuálisan. De, mondom, konfabulálok. Nagyrészt... Mert számomra a szeretkezések pusztító-építő lángolásán túl az az igazi kérdés, hogyan tudta ez az alig felnőtt, Oroszországból érkezett, javarészt önképzésből építkező lány átalakítani a Nagy Öregek elméletét.
A döntő impulzust – akár hogy is – a szerelem katarzise adta. Aminek mélységeiről addig dr. Jungnak fogalma se lehetett.
*
Konfabula II. „A kialakult rend szerint hátulról estem neki, ha végre összekerültünk. Élveztem, soha még ilyet nem éreztem – csodáltam – nyakát, hátát, seggét. Egyszer aztán fellázadt és megfordult, előröl akarta, szemtől szembe, a szó szoros értelmében, és én belenéztem hatalmas kék szemeibe, és bele láttam valahová olyan mélységbe, amitől megrettentem. Rájöttem, hogy ez nem szex, ez már a szerelem misztériuma. Pár hónapos közös gyötrődés után szakítottunk. A tekintete szembesített e szenvedély végtelenségével, úgy éreztem – miközben basztam – hogy elveszek, nincs semmi, ami megmenthet. Könyörögtem neki, hogy gyógyítson meg, mert beteg vagyok, az ő betege vagyok." (Ez utóbbi mondat szószerinti idézet Jung – jóval később fellelt - leveléből. Az előbbi pedig Jung naplójának konfabulált kiegészítéséből való...) Egyesek szerint így születik Jung elméletében a nő, mint anima, és a szerelem mint transzformáció fogalma.
*
Igy született a freudi elmélettel való szakítás. Akár hogy is: Jung ekkor tapasztalta meg a mindent átforgató szerelem mélységét, és vele a szex és szerelem különbségét (és azonosságát) Ami azért fontos, mert a Sabine-élmény hatására sejtette meg, miért nincs igaza Freudnak, aki nem hitt a szerelemben, a tudattalan mélyén mindig csak az elfojtott szexuális traumákat kereste, egyáltalán a szex alkotta analitikus elméletének sarkkövét. Jung – akit Sabine kiképzett a szerelem teoretikusának, ráébredt a freudi elmélet egyoldalúságára. Kritikáit megírta, - az utak szétváltak az analitikus iskolában, jóllehet tovább leveleztek egymással.
A titkos és tiltott szerelem négy évig tartott. Jung és Sabine szakítását Freud készítette elő – nehogy már botrány törjön ki a Zürich-i egyetemen. És egyáltalán. Később persze fogadta a lányt analitikus körében. De a mester szerepe ebben a viszonyban meglehetősen cinikus, benne van egész nőellenes alapállása.
Spielrein közben híres analitikus lett. 1911-ben tette közzé később híressé vált tanulmányát, Destruktion, als Ursache des Werdens – amiben előlegzi a „halál-vágyat”, az Eros és Thanatos később Freud által kidolgozott kettősségét. Mindegy, felejtik. Sabine kemény nő, saját praxist nyitott Bécsben, majd Berlinben végül - 1923-ban - visszament hazájába, és Rosztovban tanított az egyetemen, valamint pszichoanalitikus óvodát is alapított. Időközben férjét kivégezték, két bátyja a Gulágon tűnt el, 36-ban betiltották a pszichoanalízist, de egy darabig titokban folytatta sikeres rendeléseit. Aztán jött a háború.
*
Most lenne 70 éve, hogy a németek egy Rosztov melletti szakadékban, mások szerint a helyi zsinagógában meggyilkolták Sabina Spielreint és két felnőtt lányát.
A kúra sikeres volt, kettejük között azonban gyengéd, vagy inkább heves, voltaképp végzetes viszony alakult. Két szempontból is. egyfelől Sabina kezdeményezésére Jung feladta a terapeutára kirótt „a páciens tabu” parancsát és fejest ugrott e szenvedélyes szerelembe. (A szituációt bonyolította, hogy felesége épp második gyermekét készült szülni…) A viszony heves volt, de nemcsak a szexről szólt: Sabina amit csak lehetett eltanult Jungtól. Ennél is fontosabb azonban, hogy több ponton is beleszólt dr Jung elméleti munkájába, mondhatnám teljesen átgyúrta a pszichoanalizis akkori alapjait, s végül a doktor elszakadt mesterétől, Freudtól és önálló „mélypszichológiai” iskolát teremtett. Jung pár év után szakított a lánnyal. Sabina közben elvégezte az egyetemet, megszerezte a doktori címet, a szakítás után felkereste Freudot Bécsben, ott is tanult, bekerült az analitikusok szűkebb körébe. Közben Jung és Freud között fura levélváltás folyt a lányról, (a „kicsikéről", ahogy a lányt egymás közt nevezték), valamint a szex és terápia viszonyáról.
Nemrég film készült e viszonyról: David Cronenberg: A dangerous method, 2011) de én inkább fejemben forgó filmmel játszom – vagyis elképzelem a két szakállas professzort, (Jung huszonkilenc volt, Freud negyvennyolc), amint osztoznak Sabina testén, Freud mondjuk csak virtuálisan. De, mondom, konfabulálok. Nagyrészt... Mert számomra a szeretkezések pusztító-építő lángolásán túl az az igazi kérdés, hogyan tudta ez az alig felnőtt, Oroszországból érkezett, javarészt önképzésből építkező lány átalakítani a Nagy Öregek elméletét.
A döntő impulzust – akár hogy is – a szerelem katarzise adta. Aminek mélységeiről addig dr. Jungnak fogalma se lehetett.
*
Konfabula II. „A kialakult rend szerint hátulról estem neki, ha végre összekerültünk. Élveztem, soha még ilyet nem éreztem – csodáltam – nyakát, hátát, seggét. Egyszer aztán fellázadt és megfordult, előröl akarta, szemtől szembe, a szó szoros értelmében, és én belenéztem hatalmas kék szemeibe, és bele láttam valahová olyan mélységbe, amitől megrettentem. Rájöttem, hogy ez nem szex, ez már a szerelem misztériuma. Pár hónapos közös gyötrődés után szakítottunk. A tekintete szembesített e szenvedély végtelenségével, úgy éreztem – miközben basztam – hogy elveszek, nincs semmi, ami megmenthet. Könyörögtem neki, hogy gyógyítson meg, mert beteg vagyok, az ő betege vagyok." (Ez utóbbi mondat szószerinti idézet Jung – jóval később fellelt - leveléből. Az előbbi pedig Jung naplójának konfabulált kiegészítéséből való...) Egyesek szerint így születik Jung elméletében a nő, mint anima, és a szerelem mint transzformáció fogalma.
*
Igy született a freudi elmélettel való szakítás. Akár hogy is: Jung ekkor tapasztalta meg a mindent átforgató szerelem mélységét, és vele a szex és szerelem különbségét (és azonosságát) Ami azért fontos, mert a Sabine-élmény hatására sejtette meg, miért nincs igaza Freudnak, aki nem hitt a szerelemben, a tudattalan mélyén mindig csak az elfojtott szexuális traumákat kereste, egyáltalán a szex alkotta analitikus elméletének sarkkövét. Jung – akit Sabine kiképzett a szerelem teoretikusának, ráébredt a freudi elmélet egyoldalúságára. Kritikáit megírta, - az utak szétváltak az analitikus iskolában, jóllehet tovább leveleztek egymással.
A titkos és tiltott szerelem négy évig tartott. Jung és Sabine szakítását Freud készítette elő – nehogy már botrány törjön ki a Zürich-i egyetemen. És egyáltalán. Később persze fogadta a lányt analitikus körében. De a mester szerepe ebben a viszonyban meglehetősen cinikus, benne van egész nőellenes alapállása.
Spielrein közben híres analitikus lett. 1911-ben tette közzé később híressé vált tanulmányát, Destruktion, als Ursache des Werdens – amiben előlegzi a „halál-vágyat”, az Eros és Thanatos később Freud által kidolgozott kettősségét. Mindegy, felejtik. Sabine kemény nő, saját praxist nyitott Bécsben, majd Berlinben végül - 1923-ban - visszament hazájába, és Rosztovban tanított az egyetemen, valamint pszichoanalitikus óvodát is alapított. Időközben férjét kivégezték, két bátyja a Gulágon tűnt el, 36-ban betiltották a pszichoanalízist, de egy darabig titokban folytatta sikeres rendeléseit. Aztán jött a háború.
*
Most lenne 70 éve, hogy a németek egy Rosztov melletti szakadékban, mások szerint a helyi zsinagógában meggyilkolták Sabina Spielreint és két felnőtt lányát.
posted by alma at 5:30 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home