spórolás politika - amire pipa vagyok

Spórolni kell eszelősen (EU-ban Merkel/Sárkó diktálja a legjobban a nadrágszíj-húzását). Oké, adós – fizess - eddig rendben is van. (Bár ugyis adósság-csökkentés, elengedés lesz a vége, de ez más lapra tartozik.

Amiért pipa vagyok az az őrült sietség. Az EU (és Amerika) eladósodásának nagyobbik hányada a pénzügyi válság megolddásával (a bankok megmentésével) keletkezett: az államok 4-6ezer milliárd dollárt hánytak bele a megmenetendő a bankrendszerbe. És eladósodtak, naná. Csakhogy az a hiány, amit a válság vészes fenyegetéssel feltárt, harminc év dajdajozásának volt eredménye. (A dajdaj alatt értem: a deregulációt, hihetetlen számú pénzügyi (és spekulációs) eszköz invencióját és az ezekkel való milliárdos kaszinózást, meg a „sohse lesz itt válság, kérem” elméletét.) Amit tehát harminc év alatt halmoztak fel (pü robbanóanyag, amit csak hitelből lehetett ártalmatlanná tenni) azt nem lehet egy-két év alatt összespórolni.

Ebbe csak beledögleni lehet. (És nemcsak a kulturában - ahogy azt a filoszok látják - hanem a teljes gazdasági vertikumban.) Az adósság-leépítést el kellene húzni 10-15 évre, egészséges tempóban – kezdetben keveset törlesztve (hogy legyen tőke a növekedés beindítására) később többet visszanyomva a hiány-kasszába. De nem, itt azonnal kell perkálni, az se baj, ha 4-10 ország kifingik a spórolásban. (És ezt nem én mondom, Nobel díjasok is állítják – mármint hogy a durva spórolás katasztrófa – de nem hisznek nekik.) A politikusoknak fogalmuk sincs a pü folyamatokról. Csak ássák a köv. válság beomló pincéit.