nyár, emlék, remény (hogy lesz még...)

M 7-es: a negyvennyolcadik kilométernél végtelen dugó, aki benne van, nem látja. Az csak izzad, - a gyerek bőg, a család szív. (Ha nincs klíma. Ha van, akkor is…)

Gyerek: apa, mér nem megyünk?
Apa: Karambol van, csak egy sáv megy.
Gyerek: Hol van karambol?
Mama: - mondtam neked, hogy ne erre jöjjünk, de neked nem lehet beszélni, most aztán hőgutát kap a gyerek.
Gyerek: Apa, a bácsi mért mehet a leállósávban? Mi miért nem megyünk ott?
Apa: az szabálytalan, … hoppá, maradjatok egy kicsit!

(Apa balra néz, egészen lelassít, mögötte torlódik a forgalom)

Mama: Apád látni akarja a karambolt, most azért battyogunk.
Apa: őrület, a teljes hátsó részét leamortizálta, ezt nézd anya, .. három autó egymás tetején, azt a…!

Kisbusz a leállósávból: Te köcsög, mér nem húzol bele, bámészkodj a kupiban!
Gyerek: mi az a kupi?
Mama: Látod, nem kell más szerencsétlenségét nézegetni, - még a végén meglincselnek – látnád azt a tetkós társaságot abban a kisbuszban…
Apa: az ilyeneket kéne kiszűrnie a fakabátoknak…

Megindul a sor, a kisbusz besorol a család mögé. Hoppá, rendőrautó, a családot leintik – kiállítják.

Rendőr: Jó napot kívánok! Gépjármű-ellenőrzés. (Apa kiadja az iratokat). Rendben. - Egyébként miért nem engedte besorolni azt a kisbuszt?
Apa: De…
Mama: Az istenért apa, nehogy megszólalj. Még kiújul az aranyered!!!
*
A rendőr elköszön. Minden rendben. És még csak háromnegyed tíz. Fél óra és a parton. És előttük a hétvége. A boldogság.