te hol tartod a lovad?
Unokám lovagol, - Balatonfelvidék, hatodik répában van a lovarda. Valami verseny lett volna, megkérték (és ő a kiscserkész igent is mondott) hogy „hogy ha már úgyis lemennek (mármint a család, meg az unoka - versenyezni - ) vinnének le egy nyerget is magukkal.” Egyikünk se ismerte a kérő férfit – az ő lánya is versenylovaglik, de a csajt se ismertük (unokám se) – a találka egy pestkörnyéki benzinkútnál (GPS: naon köszi) Audiból pasi, kezünkbe nyomja a nyerget (tele lett a csomagtartó, úristen hogy fogunk másnap ebbe pakolni? Merthogy megyünk nyaralni…), és köszike, húztak el.
Snitt.
Este pakolásnak már vége, készülünk lefeküdni, csöngetnek, jön az audis pasi (feleséggel) hogy ha már úgyis mennek, itt van még egy csomag (kobak, csizma, egyéb lózási felszerlési cikkek) ugye nem gond? Hát hogy lenne gond, mi hárman plusz egy kutya, plusz ki-ki csomagja… A rakodótér meg végtelen. „Áh, semmiség!” - morogtuk. (Sporttársaknak mindent...)
Szóval ez még el is fért volna a lecsóban, csak a társalgás. Az a bájos közvetlenség: „És Önök – kérdi a férfi – hol tartják a lovat?” – húúú, a szencségit, Ági (feleség) naon pipa lett: „unokám - ha épp nem vizsgázik, - délelőtt ganajozik a lovardában, ezért délután engedik ingyér lózni, tartani legfeljebb a palláson tudnánk…” Én is felkaptam a vizet: gazdagék cool csevegésén: Ön hol? netán viszi utánfutón? És mennyi volt (2 milla, 5 milla, mármint a ló) és Önök is 80ezerért tartják ottan.” (Havi legeltetés, futtatás, karbantartás stb.)
Na mindegy.
De őszintén: neked lenne pofád este 10 felé becsöngetni vadidegenékhez, hogy nesze itt van még egy cucc… És aztán bájosan ebeszélgetni a lovak (az élet) soráról.
Gazdagék konverzálnak. Persze azért lovagolni jó. Sőt. Csak a kapitalizmus mellékhatásaival van bajom.
Snitt.
Este pakolásnak már vége, készülünk lefeküdni, csöngetnek, jön az audis pasi (feleséggel) hogy ha már úgyis mennek, itt van még egy csomag (kobak, csizma, egyéb lózási felszerlési cikkek) ugye nem gond? Hát hogy lenne gond, mi hárman plusz egy kutya, plusz ki-ki csomagja… A rakodótér meg végtelen. „Áh, semmiség!” - morogtuk. (Sporttársaknak mindent...)
Szóval ez még el is fért volna a lecsóban, csak a társalgás. Az a bájos közvetlenség: „És Önök – kérdi a férfi – hol tartják a lovat?” – húúú, a szencségit, Ági (feleség) naon pipa lett: „unokám - ha épp nem vizsgázik, - délelőtt ganajozik a lovardában, ezért délután engedik ingyér lózni, tartani legfeljebb a palláson tudnánk…” Én is felkaptam a vizet: gazdagék cool csevegésén: Ön hol? netán viszi utánfutón? És mennyi volt (2 milla, 5 milla, mármint a ló) és Önök is 80ezerért tartják ottan.” (Havi legeltetés, futtatás, karbantartás stb.)
Na mindegy.
De őszintén: neked lenne pofád este 10 felé becsöngetni vadidegenékhez, hogy nesze itt van még egy cucc… És aztán bájosan ebeszélgetni a lovak (az élet) soráról.
Gazdagék konverzálnak. Persze azért lovagolni jó. Sőt. Csak a kapitalizmus mellékhatásaival van bajom.
posted by alma at 3:06 PM
4 Comments:
Itt viszonylag olcsók a lovak. Vegyenek párat, aztán megmondhatják a fickónak, hogy maguknak ménesük van.:)
http://www.jateknet.hu/baba-en-kicsi-ponim
jó szöveg, ráadásul nem is kell "tartásdijat" fizetni - havi 80 lepedő nem semmi lenne azért... De így a ménes is ingyér van:))
Mosolyogva olvastam, hogy nem csak az én egyik lányunokám jár úgy lovagolni, hogy lovat ápol, istállót takarít...
klassz csaj lehet az unokád. Addig fair a dolog, míg adok-kapok van, olykor azonban kihasználják (az enyémet) amitől igazságérzete fellázad. VaN ilyen is. De kemény meló az 7szencség.
a történetben nekem a "gazdagék beszélgetnek" C. panel teccet (önfényezés, bocs...)
Post a Comment
<< Home