ilyenkor, augusztus végén

Majd minden évben szorongtam: kezdődik a tanítás, milyen arcokkal fogok találkozni, egyáltalán újra kell kezdeni mindent, vége a dolce far nienete (lógás) korszakának. Igaz, most rákészültem egy kicsit, szeptemberben jön ki új könyvem, tán az átsegít a szorongásokon. Habár. Habár e könyv címe: „A szerelem lehetetlensége”, némileg riasztó, a vevő visszateszi a polcra az üzletben, hisz ki reménykedne a lehetetlenségben?. Vigasztalom magam: kíváncsiság is van a világon, hátha belelapoz, és akkor – talán – már nyert ügyem van. Mert csak arra céloz ez a fura cím, hogy az emberek (fiatalok-felnőttek) miért menekülnek a tartós kapcsolatoktól? Olyasmire, amivel sokszor találkozom, - együttjárni még okés, smárolni meg minden - de ne aludjon nálam, abból hosszabb táv lesz és az már rizikós (fájdalom lesz belőle, meg egyéb komplikáció. Szóval - inkább ne. Ennek a jelenségnek okait próbálom megfejteni.  Sok oka van neki, most itt nem sorolom, pár hetet kell aludni és kiderül. Mondom bizakodva. (Ez itt a reklám helye-:)
Ennek ellenére az ősz – bár kedvenc évszakom – kicsit szomorú műfaj, a Balcsi már aug 20.-án kiürül, a nyüzsinek vége, korábban van este és sokat kell locsolni. Szóval csak nyomom itt a panaszkultúra szövegeit, pedig nem ezt akarom: hanem azt hogy új kalandok jönnek, - az óráimon, meg az életben általában – pl. falumban szüret is lesz.  (Hoppá: absztinens vagyok...)