Tuesday, August 21, 2012

a baronessz és a herceg

Alexandra Wolff von Stomersee, a lettországi baronessz, Londonban ismerkedik meg Tomasi di Lampedusával (ő a herceg), szerelem első látásra, a hg. hazakíséri a kedvest lett birtokára. Ortodox esküvő. (how come: egy olasz, mélyen katolikus herceg? Igen: ekkora volt a szerelem!) De jönnek a németek, meg a ruszkik, menekülni kell Rigából, előbb Palermoba, aztán odébb. A hg. kastélyát lebombázzák, de lesz új. A baronessz pszichoanalitikus, publikál, a hg. meg ellátogat egy irókongresszusra. Ott felbosszantja az írók hülyéskedése. (Interjú a kongresszuson: „írónak tetszik lenni?” „Nem, hercegnek.” Interjú vége.


Hazamegy és két éven át ír. (Megszületik egyetlen regénye, A párduc), – amit ma tán még jobban szeretnek,mint akkor. Mert amint befejezte – meghal (tüdőrák) – nem éri meg a nagy mű megjelenését. Bár a halott művésznek mindig elsőbbsége van (mitologikus figura) felesége (a baronessz) mégis egy évig rohangászik, hogy kiadót találjon, végül Feltrinelli bevállalja (1957) – azonnali siker, vagy nyolcvan kiadást ért meg a világ minden táján. Alexandra (a hitves) saját szakmájában is híres, publikál stb. És - hadd konfabuláljak - valszinő ő beszélte rá Lampedusa-t (az irókongresszus rémsége után) hogy írjon: kemény nő volt, szuggesszív erővel - és persze sokáig hallgatta Lampedusa családi sztorijait az elmúlt kétszáz évről: ne nekem meséld, írd meg, figyeld meg, meg fogsz gyógyulni tőle. Mondta (mondhatta neki.) Nem gyógyult meg - csak egy csoda született: a regény.

Ja, még csak annyit, hogy eredetileg a Lampedusa sziget birtokos hercege volt, de a szigetet eladták már az apja lába alól, csak a rang (meg a cím) maradt, azért birtokkal-vagyonnal-műveltséggel. De mégis.

Hogy is van ez: Lampedusa ötven évig visszatartotta magában a regényt, (az írás-vágyat) aztán ukk-mukk-fukk kiszaladt belőle, frissen – lassan áradóan. A regény, ami már akkor is posztmodern volt: a regény Olaszország modernizációjának elejét mutatja be, de vannak benne modern vadászrepülők is. Csak úgy. Itt csak a baronessz nyüstölése, circézése járhatott közbe - kipréselte belőle a Gattogrado-t.
Nagyon bírom ezt a szerelmes herceget. Mi mindent áldozott fel kedveséért (vallás, Szicília) – öröklétet kapott érte cserébe.
Mikor elkészült a regény– elment. Arisztokrata volt.

0 Comments:

Post a Comment

<< Home