Férfiemancipáció

Tudom, hogy fura szóösszetétellel játszom: eddig csak nőiről beszéltünk. Ám most az történik, hogy egyre több férfi tanul meg főzni, háztartást vezetni – kezdetben segítgeni a családi munkamegosztásban, a válás után továbbképzés önfenntartási kényszerből. Korábban az volt a helyzet, hogy a férfiak többsége a válás után magatehetetlenné vált. Fogalma sem volt, mit kezdjen a szennyessel, vasalással, melyik üzletben vásárolja a kaját (hogyan főzze meg), hol keressen takarítónőt, hogyan tartsa számon csekkjei befizetését stb. (Ezek voltak a feleség házi feladatai…) Kényszerből, hobbyból kitanulták ezeket a „szakmákat”, - „emancipálódtak”, azaz saját lábon is meg tudnak élni.


Ezt csak azért említem, mert könyvben (A szerelem lehetetlensége) írok az „uj magányról”, ahol az egyedüllét bánata helyett egyre többen kezdik élvezni, önállóak, nem kell senkire tekintettel lenniök. Hogy magára zárhatja lakása ajtaját, nem kell a tigriscsikos gatyát mosni (a szingliség, mint női életforma darabjait említettem) Közben tudtam, hogy férfi szingli is van, de ennek az életformának „tanulási elemeit” nem láttam. Pedig a férfi-szingli életformának – mondjuk harmincöt felett - előfeltétele ez az átképzés. És ahogy látom, egyre többen tanulják ki e „szakma” rejtélyeit. Mert fontos a „váltáshoz” - nem kell azonnal egy másik házasságba beleugrani (az új házasság prózai jelszava: „legyen aki gondomat viseli…” volt… De lehet h cinikus vagyok.). Nem mondom, hogy ez valami mennyei megoldás – épp ellenkezőleg, a széteső társadalom szimptómája – csak a férfi-szerepre bontom le a jelenséget: emancipálódni kell, – konyhában, háztartásban is otthon lenni.

Ez új jelenség. Jó oldala is van: amíg a családi munkamegosztáson belül a ffi nemcsak mosogat, hanem bármilyen foglalatosságot el tud látni (baba szoptatáson kívül…). Csakhogy a jelenség túlnőtt a családkereten a válás utáni fontos szerepet kap az férfiak életvezetésében (Nem általános recept, - mondjuk: trend, ami mostanában kezd kialakulni.)

Hm. Hová megyünk?