Sunday, November 18, 2012

Az életminőség

Franciaországot a minap figyelmeztette az IMF hogy lefelé haladó pályára került és hogy az olasz-spanyol-portugál karéj újabb tagja lehet. A franciák említésére nekem beugrott ennek a hírnek egy másik olvasata: a déliek (franciák inkluzíve) szeretnek/tudnak élni, náluk a termelékenység növelése, puritán életvitel nem élvez elsőbbséget, csak akkor spórolnak, ha nincs pénzük, anarchisták a felsőbbséggel szemben és a szieszta mindenekelőtt. A „protestáns etika” (Max Weber) fordított változatát képviselik: társas lények, szeretik a gyerekeket, enni-inni jó (a gyorséttermek nem tudtak igazán gyökeret verni: az étkezés társas szertartás, aminek időben is megadják a módját.

Aztán az is eszembe jutott, hogy ez egy új szociológiai dimenzió: nem arról szól, ki mennyit keres, milyen kocsija van, hol nyaral – az életminőség, az … itt zavarba jöttem: legfeljebb körülírni tudjuk, nem kvantifikálható, szociológiai fogalomként alig van tartalma. Ne mosódjon egybe a munka- és szabadidő, (egyre több helyen rendeznek be ’szundi szobákat”), ne a vásárlás legyen az egyetlen szórakozás, a normális élvezeteket ne büntesse a rendszer, kérdésedre az utcán ne káromkodással válaszoljanak, kerülj ki a munkamánia és unalom szélsőségéből, legyen érdekes a világ. (Mert most sztenderdizált érdekességekkel traktálnak, a világról meg nem tudsz semmit.) És a frusztráció oldása ne az agresszió kiélése legyen, szorongásból ne legyen rettegés – kb. ilyesmik jutnak eszembe. (este fél hétkor egymást figyelik, ki mer elsőként felállni, hogy hazamenjen, - akkor van vége a munkaidőnek.)

Ahogy látom, az újkapitalizmus alapvető dilemmája: életminőséget akarsz vagy magasabb megtérülést? A franciák lepontozásáig ez csak annyit jelentett, hogy a „déliek” lusták, hazudoznak, ráncba kell szedni őket. Amiről nemcsak az kezd kiderülni, hogy nem igaz, de az is, hogy nem biztos az északi életstílusa – emberi mércével mérve - olyan vonzó. Egyáltalán: a modern civilizáció nem törődik az emberi igényekkel, csavarokként, program-elemekként kezeli őket, igényeiket meg ki-ki elégitse ki,ahogy tudja – csak ne a GDP rovására. (Mellesleg az újfajta GDP számításba ezért került bele a ködös életminőség-mutató: vagyis dereng már, hogy láb és kamatláb nem ugyanaz.)

Most ez az életminőség került végveszélybe – poén Max Webernél.

4 Comments:

Anonymous Anonymous said...

"Franciaországot a minap figyelmeztette az IMF hogy lefelé haladó pályára került..."

Igen, az új francia köztársasági elnök nem kifejezetten támogatta a németek megszorító politikáját. Eddig legalább is így volt. Aztán egy idő óta már csend van ebben a kérdésben.
Talán azt kifogásolta az IMF, hogy a franciák nem hajlandók sanyargatni magukat?
(bankár) :)

Sun Nov 18, 09:43:00 AM 2012  
Blogger alma said...

a dolog rosszabb: az IMF számokat néz. Magas az állami vállalatok aránya, munkanélküliség magas, termelékenység visszaesett (N.o-hoz képest) az egy termék-órára eső bér magas, az állami szociális kiadás itt a legmagasabb.
V.ö: The Economist: The time bomb at the heart of Europe, 2012 nov.17.Mivel az EU-t a FR-Német tengely viszi, Fr. visszaesése veszélyezteti az eurózónát.

Sun Nov 18, 05:39:00 PM 2012  
Blogger alma said...

Ja, kimaradt: az IMF a strukturális reformokat hiányolja, vmint a termelő tőkét sulytó magas adókat. (FT: 2012 nov.5.

Sun Nov 18, 05:57:00 PM 2012  
Anonymous Anonymous said...

"...az IMF a strukturális reformokat hiányolja, vmint a termelő tőkét sulytó magas adókat."
Na most ez meglepett.
Magyarországon Orbán rendesen megadóztatja a multikat. Azt elfogadja az IMF? :)
(bankár)

Sun Nov 18, 06:51:00 PM 2012  

Post a Comment

<< Home