Tanulékonyság (fegyenctelep)

Villamos, (6-os, Combino, Moszkva tér felé, Budán) - szóváltás, résztvevői (dramatis personae): középkorú, kalapos hölgy, és egy közepesen felszerelt homeless. Kalapos: „menjen már arrébb, olyan büdös, hogy az ember rosszul lesz.” Homeless: „ne lökdössön!”, Kalapos: „Maga tolakszik!” (emeltebb hangon): „Miért engedik az ilyeneket villamosra, ezeket fegyenctelepre kéne vinni.” (A homeless leszáll, a kalapos még magyarázkodik. A jónép - közönség - elfordítja fejét.)

Epizód - amiből nem is az alpári hang volt érdekes, hanem hogy milyen hamar átment a közbeszédbe a nyomorultakat kiközösítő duma. („Homelessek zavarják, a lakosságot a normális életvitelben”. ) Ennél fontosabb, hogy először hallottam a kifejezést: „fegyenctelep”. Hogy oda kell bezsuppolni őket. Suttogva, viccelődve, privátim már jött velem szembe ez a szögesdrótozás, de most kiabálva, nyilvános térben hirdetve - először. Csak imádkozni tudok, ne terjedjen, - mert terjedni fog, mert fűtik. (Spíró: Feleségverseny c. disztópiás regényében ez már valóság…)

Bennem: hideglelés, szégyenkezés stb.