Wednesday, April 10, 2013

azért nem olyan jó (sajtóban lenni...)

mennek a csúnya (rémes) szövegek, mit mondjon az ember a hallgatóinak? Saját tudatában (az ember) még el tudja rakni valahová (szemétkosár), ám valahol mégis nyomasztó (hová sülyedtünk), mint ahogy nézni a tanszék lerongyolódását (nincs pénz semmire, gémkapocsra se, szolgáltatásokra se - noncs lóvé tónerre, tévé-kamerák karbantartására, studió-személyzet fizetésére (sorolhatnám). És ennek tetején ott ez a rágalom-ária, helyenként zsidózással felöntve.
A gyerekek (bocs: hallgatók) aranyosak, érdeklődőek, lecsapnak minden ujdonságra - na jó, van pár kivétel. De a többség: vigasztal. Nekik az istenért se panaszolkodnék. Sőt...

0 Comments:

Post a Comment

Links to this post:

Create a Link

<< Home