Harmadnapon

A szemben lévő házban a vizavim ajtaja nyitva, ha erőlködöm, be is látok. Xavér bácsi – nyolcvannyolc múlt Karácsonykor, szép szál férfi, egyedül él. Mikor muskátlijait gondozza, integetünk egymásnak. Most, csak a cipőjét látom, az ajtó takarja, a földön fekszik. Hívom a a szomszédját, nézze már meg mi baja van. Oké, - mondja. Mentő jött.
Pár nap múlva találkoztam a bácsival, csupa seb a feje. Hogy csak elesett, semmi komoly.

*
A bácsi ajtaja nyitva, egy bőrönd támasztja ki a huzat ellen. Hívom a szomszédját, nézze meg mi baja. „Ne hisztizz, biztos alszik, nem fogok állandóan járkálni, semmi baja!”

*
Másnap ugyanúgy áll az ajtó, bőrönd támasztja, este nem ég a lámpa.

*
Újabb nap. Ajtó nyitva, bőrönd nélkül. Két fekete ruhás férfi a lakásban. Járkálnak. Az ajtó nyitva.

*
Harmadnapon a balkonról eltűnt a muskátli sor. Az ajtó nyitva.