Spot, koksz, Moss...

Kate Moss természetesen. Vagy tíz éve (tán több) csodaszép volt, imádtam, (virtuálisan persze, mert csak képekről), de bele voltam esve totál, törékeny testébe, közönyös pillantásába, hideg fazonjába, kiálló pofacsontjaiba. Mindenbe. Akkor (vagy előtte?) Calvin Klein modellje volt, isteni, bár idehaza nem igen ismert csoda. Most rászálltak, hogy kokszol. Pete Doherty, a barátja – popsztár – nyíltan zabálja a szert, az akár filmezni is hagyja ,magát közben, szakadt egy fószer, tényleg. De hát ők ketten most már együtt. Ezért aztán Kate Moss is lebukott, bukott angyal lett – a sajtó leírta. Azt észre se vették, hogy azért kap meghívásokat bemutatókra, sőt, sztárolják meg olykor.
Mert kell ez a fazon, pláne így reality show-ban: tudod vannak azok a divatmodellek, akik drogfüggő csajoknak vannak kifestve, harminc kilósak (180 centinél azért az feltűnik) és nagyon leharcolt pofákat vágnak. Mert hogy van ilyen ruha, amit így kell mutatni – és van olyan piac, ahol az ilyen modell adja el a legjobban a kollekciót. Viszont Kate Moss ezt tutiban tudja nyújtani: ő igazi, tényleg lerobbant, nem kifestett – kokszolásban leharcolódott, tán a végét járja - de mondjuk Versace-nak (vagy Armaninak, igaziból nem tudom melyiknek ) így kell, ilyen valóságosan, virtuális-valóságos hullaszaggal. .

Mert ha kifutóképessé teszik, még így is, még mindig nagyon szép. Az üzlet, ami meg belőle (drogfüggőségéből, Doherty-ből) él, jól megy. A kettő összetartozik. Csak erről nem beszél senki. Arról sem, hogy ezzel beetetik az érte rajongó csajokat. Mondanám, csábitják a kokszra. De hát nagy pénzek forognak itt. Kate Moss pedig még – mielőtt eltűnik – megdobja a forgalmat.