Sunday, November 25, 2012

Brecht a Vígben, 2012

A Jó embert keresünk c darab a prágai rendező (Michal Docekal) keze alatt – bravúros produkció, Eszenyi Enikő (kettős szerepben, Sen-te, a jó ember és Sui ta, a szőrös szívű kapitalista) csúcsra járatja a színpadot: ritka élmény. Nem erről akarok írni – a kritikát másutt jegyzem, - most csak Brechtről, meg hányatott életéről. Nálunk is hányatott volt ez az élet (mármint művészi produkciójának befogadása) – alig-alig értették mi az az „epikus színház”, mi az az „elidegenítési hatás” (Verfremdungs-effekt). Így aztán vagy dogmatikusan (Brecht elméleti dolgozataihoz ragaszkodva) vitték színre darabjait, vagy hagyták a franciba a teóriát. Most a Vígben modern színtézist láthatsz. Talán először Pesten.


De én most a Brecht-figuráról akarok írni: az otthontalan értelmiségiről. A Berlinben a húszas évek sztárja, 33-ban emigrál, Finnországból kér amerikai beutazást, megkapja, aztán a SZU-n keresztül (!) bumlizva Vlagyivosztokból érkezik Los Angelesbe. (Esze ágában sincs Moszkvában maradni: hamar megérzi a vérszagot: ekkor zajlanak a Nagy Perek…) Amerikában majd minden német emigránssal összevész, nem bírja nagyképűségüket, utálja, hogy nekik van pénzük, ő meg éhezik, novelláit, darabjait nem veszik Hollywoodban. Itt találja ki a mindent tudó nagyképű értelmiségiek groteszkjét, a Tuikat. Na ja, Adorno-nak (szerinte ő a fő-Tui) könnyű volt (viszonylag) Horkeimer szerzett pénzt az Intézethez és a túléléshez, - Brecht itt is kívülálló maradt. Aztán – a háború után –beidézik az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló Bizottság – McCarty-féle intézmény - elé. (hogy ő komcsi… - amiből annyi igaz,hogy utálta a kapitalizmust, baloldali volt.) Az első kihallgatás másnapján hajóra száll, - tudta mit várhat: Arthur Millert 1956-ig üldözték...) Európába érkezve felveszi az osztrák állampolgárságot (!), Kelet-Berlinben telepedik le, de művei jogát a nyugatnémet Suhrkamp-nál helyezi el: ismeri ő ezt a Ulbricht-féle (kommunista) politikai játszmát. Szóval itt sincs otthon, bár színháza nemzetközi siker (Theater am Schiffbauerdamm, később: Berliner Ensemble – Helene Weigellel), özönlenek a nyugati turisták a fal mögött virágzó színházba: unikum.

Szóval nincs hazája, persze mindent el is követ, hogy minden oldalról utálják. Legtöbb kollégája (ismerőse) feleségét, szeretőjét elrabolja, sprőd modoráról lesz híres, de közben tiltakozik az 53-as kelet-berlini felkelés leverése ellen.

Nagyon bírom a pasit.

8 Comments:

Anonymous Anonymous said...

"Legtöbb kollégája (ismerőse) feleségét, szeretőjét elrabolja, ..."

Az ilyen viselkedésben mi a szeretni való? :)
(bankár)

Sun Nov 25, 03:39:00 PM 2012  
Blogger alma said...

nem egy besavanyodott filosz, kiszámíthatatlan zseni, és miért baj ha szeret dugni? Én birom. (Ja, hogy a kollégák... Miért nem voltak jobbak nála.) Nagy vagány volt - tul azon, hogy klasszikus.

Mon Nov 26, 08:35:00 AM 2012  
Anonymous Anonymous said...

Az nem zavar, hogy "szeretett dugni" és nagy vagány volt, - ez nekem is tetszik. :)
Még az sem zavar, hogy a barátai szeretőit elrabolta.
De amikor feleségeket nyúl le, az már nem tetszik. Mi a túrónak akkor a házasság?
(bankár)

Mon Nov 26, 09:11:00 AM 2012  
Anonymous Anonymous said...

Talán azért vagyok ennyire intoleráns más feleségének "lenyúlása" kérdésében, mert láttam már pár családot szétesni, és az enyém is szétesett. Bocs...
(bankár)

Tue Nov 27, 04:56:00 PM 2012  
Anonymous Anonymous said...

Lassan elérkezem "A szerelem lehetetlensége" témájához. :)
A férfi, nő, nem mer szerelmes lenni, mert a másik nem gondolja komolyan, megbízhatatlan, csak érdekből, vagy szórakozásból lép kapcsolatba. Mindenki pótolható, lecserélhető, majd lesz másik. (Fogyasztói társadalomban élünk.) Lassan mi (nemzet) is elfogyunk... :(

Tue Nov 27, 05:10:00 PM 2012  
Blogger alma said...

oké, feleség (lenyulása) törölve.

Wed Nov 28, 08:48:00 AM 2012  
Anonymous Anonymous said...

Bocs, ha erőszakosnak látszom a véleményemmel.
Pedig én csak boldoggá szeretném tenni az embereket. Még, ha belepusztulnak is. :)
(bankár)

Wed Nov 28, 10:00:00 AM 2012  
Blogger alma said...

Nem láccol erőszakosank. viszont az meg egy másik darab (Schiller: Don Carlos - és abból Posa márki:)) . aki boldoggá akarja tenni (igaz nem az embereket, hanem az emberiséget) Nehéz kenyér lehet (olykor véres is..)

Fri Nov 30, 03:21:00 PM 2012  

Post a Comment

<< Home