Evie kutya rejtelmei I.

Evie ugyan csak „napközis” nálunk, - délelőttől estig ejtőzik itt - mégis tele van rejtvénnyel. Pl. ha megszólal a kapucsengő üvölt, mint a sakál, de ha a gazdi jö, csöndben marad. Honnan tudja e mechanikus jelből, hogy ki csönget? Nagyobb rejtély, hogy a gazdi jövetelét kb. negyed órával korábban sejti, nyugtalan, nyüszít, rohan az ajtóhoz. És kisül, hogy tényleg a gazdi jött váratlanul. Ő tudta. Imád labdázni. Én eldobom, ő megkeresi és apportírozza. Sok irányba dobálom, hogy a játék ne legyen unalmas, de Evie az esetek 50%-ában előre tudja, hogy hová fogom hajítani a lasztit: szándékfelismerés, - pedig igyekszem nem jelezni sem szemmel, sem törzsfordítással, sem egyéb módon.


Persze tudom, hogy Evie nem csodakutya, épp ellenkezőleg. Lány, és minden szembejövő lánykutyára vicsorog, azok viszont – és ha netán az „ellenség” nincs pórázon, nagy gáz van, (menekíteni kell Evie-t mert bunyó lesz. Már voltam ilyen bunyó következményei miatt orvosnál…) Mondják, hogy a lányok ilyenek: vetélytársra ugranak… ezt a szabályt nem igen tudják a tulajok, elengedik a kutyust, aztán kész a balhé, vagy menekülök egy autó mögé a másik oldalra. Fiukkal barátkozik, messziről nyüszít, hogy oda szeretne menni. Van egy haverja, egy koros puli, odamegy, teszi magát (fejét a földre teszi, a lábai közé, táncol kicsit, megint fej-földre) de a pulit nem igen érdekli – túl van már az ilyesmin. De ha jön egy fickós haver, azzal jáccanak.

Labdázásból hazafelé húz, mint egy mozdony, (a napköziben ebéd várja), ám mikor a napokban jeges volt az út és én csak tyúklépésben mertem menni, ő is lelassított: empátia. Nem kellett rászólni – tudta, mi az ábra.