Kvaterka – mintha valami kimaradt volna…
Nyolcan ültünk az
asztalnál, a szülinapi vacsinak vége volt, - tisliztünk. A Manchester
United-ről, Messiről dumáltunk, meg a villamosról, ami nem megy át a
Margithidon. Vagyis, hogy Budáról némileg nehezebb lesz Pestre jutni. Meg azt
játszottuk, hogy Ki tud több idézetet A tanú-ból, és hogy a a nők hogy bírják
ki egész nap tíz centis tűsarkúban.
Istenien elvoltunk, az
Élet ült az asztalunknál. Pedig úgy illet volna, hogy a kávét már a másik
szobában – ne a csetres mellett. Nem, csak nyomtuk - az Életet és élveztük.
Aztán – már a kávé után –
felsejlett, hogy hoppá… Mindenről dumsiztunk.
De egy szó sem esett
politikáról.
Ami fura. Máskor már az
ajtóban rákezdtük volna, hogy aszonta, meg hogy Jászentkarafaszántón az volt,
hogy…(nem folytatom). Most meg olyan természetesen maradt ki, mint annak
megvitatása, hogy ki tud nagyobbat böfögni. (Hogy miért – azt majd megfejted…)
No politics, please. We are Hungarians.
3 Comments:
Jó a vége mondat, nálunk is így van késő huszonévesekkel. De közben tünteni azért sokszor elmegyünk, mert a végsőkig kussolni az ciki. (Oké sok fiatal nem megy, de van egy kemény mag.)
anonymous: kalapot le, aki elmegy tüntibe, van aki belefáradt.
a pol zárt világ, bekiabálni se lehet. (Habár a net-tünti nagyon bejött...) Igazad van, ne hallgass a vén faszikra.
Amúgy épp belefáradtam a tüntetésekbe. Megválogatom mikor és mire megyek el, mert egyrészt nem akarok agresszív dologba keveredni másrészt hazug dolog a tüntetősdi. Mostanában azt gondolom, hogy ha az a sok ember aki az elmúlt évben tüntetni járt, abban az időben ehelyett önkénteskedett volna, már előrébb tartanánk. Én például megtettem, azóta nyugodtabb vagyok és szarok a tüntetésekre. Nincs nekem erre energiám.
Post a Comment
<< Home