Pórnéppel csak ha nagyon muszáj...

Házunkban kialudt a lépcsőházi villany: körtecsere vagy mi kéne. Korábban én szoktam intézni az ilyesmit, aztán nőtt egy tériszonyom, nem merek felmászni a létra tetejére, így két éve a kisebb gondnoki ügyeket már átvette egy hölgy. Mivel semmi se történt, megkérdeztem tőle, hogy mi van? Aszongya, hogy „van valami Lajos, annak kéne szólni…” – (Ez a „valami Lajos” söpri a havat, viszi a kukát, mossa a lépcsőházat, intézi a fűtést – szóval gondoskodik a házról… én sokat dumálok vele:ő is kutyás, én is kutyás, szóval érted, téma van ezer…)

„Valami Lajos…” Ezen kiakadtam. Régen – nagyon régen – az volt, hogy úrinő nem áll szóba cselédséggel. Ma már nincs ilyen kódex, ám valamiért nekem ez jött vissza. Miért nem tud ő szólni annak a „valami Lajosnak”? De egyáltalán miért „valami Lajos”, miért nem ismeri, tudja a nevét, nyilván életében nem dumált vele…Derogál neki a pórnéppel szóba állni? Vagy nem tud telefonálni? ("Valami Lajos száma ki van írva…)

Hát akkor egy ideig nem lesz villany a lépcsőházban