SMS-kultúra és beszédfelejtés

Micsoda tévedés volt: a blogoszféra és fórumozás (überhaupt: az Internet) berobbanásakor mi, süket filoszok attól féltünk, hogy a jónép elfelejt olvasni, hogy kikerülik a könyvet, írástudatlanok lesznek a felhasználók. Mára kiderült, hogy legalább annyit olvasnak – többek között az e-Book hatására – mint korábban. (És persze az interneten is olvasni kell – közhely.) Viszont beszélni felejtenek. Figyelem az óráimon a hozzászólókat: egy jó mondat (félmondat) és kész. „Fejtsd ki, légyszi”, újabb félmondat. Ahogy az SMS-ekben, vagy twitterekben: „mekkora gyökér vagy”, „jó szöveg, király stb. – párszavas soundbite-ok íródnak le, vagy ha kell, hangzanak el: bővített mondat ritkán, hosszabb fejtegetés nagyritkán.  artikulált beszéd – beszélgetés, érvek kifejtése – egyre nehezebben megy annak is aki vállalkozik rá, mert egyszerűbb elintézni egy smiley jellel, vagy odavetni,hogy taplók ne látogassanak ide.

A beszéd töredékesedik, felejtődik – nem tűnik el, az isten szerelmére, nem mondok ilyeneket, de ritkított változatában vegetál tovább. Nem mondom, vannak hosszú elemzéssel teli blogok, sőt inkább csak ott találok olyanokat, de az élőbeszédre és az elemző megnyilvánulásra rányomja a bélyegét a félmondatok tánca. (Bocs a képzavarért…) Ha az egyik bírja még mondatfűzéssel, a másik türelmetlen, félbevágja, közbeszól (soundbite) és vége.