Imperszonátor - a veszedelem...:)
Azt írja vmelyik netes lap, hogy Baltimore-ban sittre ment az első pár csaló. Hivatalos néven „impersonator”, -az a fazon, aki valaki másnak a nevében tölti ki a tesztet, nyilván tökéletesre, igaz 200-500 dolcsiért. Na persze nem archeológia, vagy ógörög szakon, hanem a divatos MBA-n. (Master of Business Administration – yuppie-képző….bocs.) Itt viszont már nem kézműves alapon megy a puskagyártás, hanem iroda, profi háttér dolgozik a tételeken, - pl. ha írásban is be kell adni, akkor levélpapír megegyezik az egyetemen kiosztott papírral, betűtípus, elrendezés – minden tipp-topp. Igaz, dolgoznak rajta egy páran, és gépesítve is van az egész.
Szóval a manus meglátja a teszteket, elájul, majd jön a segítség, a család összehozza a dohányt, és nyílik az ajtó. (Nem ilyen egyszerű, persze –csak hülyülök.) Eltelt egy idő, míg az iskolák/egyetemek rájöttek a trükkre. Aztán jött a lebeszélés, - nem segített. Aztán minden egyetem megkapta a csalók névsorát. Az se használt. Végül durvult az utsó lépés: sitt. Most van már precedens, - minek következtében tán kevesebb a csalás, (és magasabb az „impersonator” bértétele…)
Voltaképp nem nagy ügy, mi is küszködünk vele. Mondjuk záródolgozat, otthon kell megírni, a szöveg príma, csak gyanús: valahogy túl jó. És akkor néhány kulcsszót beütsz a Google-ba, és hoppá, kiderül, hogy van előzménye, valaki már írt ilyet, szóról szóra. Lebukás. Aztán jött a finomítás: innen is egy kicsi, onnan is, szavakat megváltoztatni, felépítést átalakítani, irodalmat hozzá költeni… Németek is szívnak emiatt, egy tanárnő csinált egy keresőprogramot, állítólag tuti lebuktatja a csalót. (Nem próbáltam.)
Mindig volt puskázás, meg csalás, sőt olyan is volt/van hogy puskákat üzletben lehet kapni. Ez az impersonatoros buli viszont 21. sz-i „ipari” megoldás – igaz csak Interneten beküldött dolgozatok esetében működik. Most dolgoznak azon, hogy a manus bent ül a teremben, megírja a tesztet, aztán a tanárhoz (bizottsághoz) mégis az „ipari” változat jut el, persze jeles eredmény tuti.
Mennyibe fog kerülni?
Szóval a manus meglátja a teszteket, elájul, majd jön a segítség, a család összehozza a dohányt, és nyílik az ajtó. (Nem ilyen egyszerű, persze –csak hülyülök.) Eltelt egy idő, míg az iskolák/egyetemek rájöttek a trükkre. Aztán jött a lebeszélés, - nem segített. Aztán minden egyetem megkapta a csalók névsorát. Az se használt. Végül durvult az utsó lépés: sitt. Most van már precedens, - minek következtében tán kevesebb a csalás, (és magasabb az „impersonator” bértétele…)
Voltaképp nem nagy ügy, mi is küszködünk vele. Mondjuk záródolgozat, otthon kell megírni, a szöveg príma, csak gyanús: valahogy túl jó. És akkor néhány kulcsszót beütsz a Google-ba, és hoppá, kiderül, hogy van előzménye, valaki már írt ilyet, szóról szóra. Lebukás. Aztán jött a finomítás: innen is egy kicsi, onnan is, szavakat megváltoztatni, felépítést átalakítani, irodalmat hozzá költeni… Németek is szívnak emiatt, egy tanárnő csinált egy keresőprogramot, állítólag tuti lebuktatja a csalót. (Nem próbáltam.)
Mindig volt puskázás, meg csalás, sőt olyan is volt/van hogy puskákat üzletben lehet kapni. Ez az impersonatoros buli viszont 21. sz-i „ipari” megoldás – igaz csak Interneten beküldött dolgozatok esetében működik. Most dolgoznak azon, hogy a manus bent ül a teremben, megírja a tesztet, aztán a tanárhoz (bizottsághoz) mégis az „ipari” változat jut el, persze jeles eredmény tuti.
Mennyibe fog kerülni?
posted by alma at 3:12 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home