a kicsik feljelentősdije - a nyelv árulkodik

Már-már bunyó van az udvaron, hallom, hogy azt mondja a mafla nagyobbik: „meg leszel mondva”. Biztos a kisebbik horrkodott, a mafla egy darabig szívósodott, aztán rohant feljelenteni. Az oviban. De ez a beszólás, meg felállás máshonnan is ismerős: a kicsik a nagyok tükörképei. De leginkább a nyelv árulkodik. Így élünk Figyú! - ez a mondat maga a csoda:
1) a „meg leszel mondva” csomagjában először is az van, hogy nem én jelentelek fel, hanem valami általános alany, majdnem tőlem függetlenül. Ugyanakkor a fenyegetés mégis csak tőlem ered, jobb lesz félned. 2) nem azt fújom be, amit csináltál, TE leszel „megmondva”. Úgy ahogy vagy. A fazonod. Ami rosszabb, mint ha azt dobnám fel, hogy elvettem a homokozóm… Ami abszurd ugyan, de a mondat erről szól. 3) Nem most megyek téged feldobni, hanem kivárok, - gondolom összecsinálod magad, - most csak szívatlak, hogy majd mindjárt, vagy kicsit később – őrület. 4) A mondat címzettje nem is a másik gyerek. Nem kettejük között hangzik el ez a fenyegetés: csak hallják mások, hogy én milyen hős vagyok, mikor majd befújom őt a tanító néninek, a főnöknek, az ügyosztálynak. 5) végül az egész – védekezés, (valahogy bekapott a krapek néhány taslit) – ezért hívom az óvó nénit, (bátyámat, a kirúgóembert) az majd jól bemos neked, vagyis itt kikaptam, de ha feljelentelek, le leszel nullázva. Amihez az tartozik, hogy a mafla nagyobbik érzi, hogy neki kellett volna győznie. De majd idegen segítséggel ez is megy: az erősebbnek győznie kell, akkor is, ha mafla, beszari. Egyébként csak hallják a többiek, jegyezzék meg, adják át. Mert én lám felszívtam magam. (mögöttem a Hatalom – az ovinéni) – Szóval: reszkessetek. (Nem reszketnek tőle még az oviban sem – ott még sok hős van ám – mert utálják az ilyen hörcsögöt és röhögnek rajta. Az ovinéni, ha van esze, nem száll be a buliba. De majd az is meg lesznek mondva. (Apuka megy az igazgató nénihez stb.)
Kis nyelvi csoda, - akinek a szájából folyik - rémes arc.
Van belőle elég (felnőtt kiadásban is.