számok a testeden

A fószer - legyen John D, kórházba került valami apró nyavalyával. Csakhogy azt vette észre, hogy minden nap valamelyik szervéből vesznek ki valami mintát. Gyanús lett a dolog, kérdezősködött, utána járt a dolognak, kisült, hogy az egyik génjének, amit belőle vettek ki, már száma is van, amin bejegyezték, mint patentet. Nagyon nem tetszett neki a dolog – hogy veszi az ki magát, hogy a fenekem egyik fele más tulajdona legyen? – bíróságra ment. Évekig küzdött végül a kaliforniai legfelső bíróságon kimondták: vesztett, mert ”nem akadályozhatja egy fontos találmány felfedezését.” A „kivételezőnek” lett igaza. A lopónak.

Elképzelem, hogy az ember (egyén) anatómiai atlasza nemcsak latin nevekkel van teli, hanem számokkal is, melyik alkatrész kinek a tulajdona, ha gyógyítani akarják, mondjuk a hasnyálmirigyemet, akkor X gyógyszergyárnál van annak az alkatrésznek (génnek) szabadalma (patent-joga), ami kedvező gyógyulási eredményt biztosít. Szóval előbb oda kell fordulni, - megvenni a jogot – aztán elmenni egy másik boltba a számmal jelzett gént megvenni, és csak aztán lehet operálni. Már most is sok számot cipelek magammal: szig. szám, TAJ szám, jogsi szám, biztosítási szám – nem sorolom. Most még jön hozzá pár ezer alkatrész- és licensz-szám. Testem – telefonkönyv a műtőasztalon. Különböző alkatrészeim más és más által tulajdonolt részecskék.

Kb. így. Biztos nem mondom pontosan, meg aztán ezt a jelenséget már sokszor megírták, - engem most csak a számok idegesítenek. Pedig nem kéne: nők, férfiak tele vannak tetkóval, na, bumm, most még rájuk írnak pár számot, nem akkora eset, és még szexis is lehet.

Faust saját lelkét adta el, a tudomány más testét (annak alkatrészeit) adja el. Igaz, nem az ördögnek… És pénzt is hoz a házhoz.

Azért zsenánt.