Saturday, December 25, 2010

46. éved után jön az igazi

Illetve: akkor kezdődik csak az igazi élet (írja a The Economist). Bár nem érint (már elmúltam), azért visszafelé tekintve megnyugtat: legalább tudom, miért csináltam annyi marhaságot 46. évem előtt. Egy mai negyvenhatosnak tehát jó dolga lesz január elsejétől. Gondolom már túl van egy váláson, előléptetik, vagy cége befut, jön egy új szerelem (ha még képes rá lelkileg…), kellően felnőtt, hogy ne legyen bűntudata, (- vagy mi a túrót írjak ebbe a „boldogság” rubrikába?)

Szóval ez a generáció kapott egy kis doppingot. Beltagjaik megérdemlik, mert nincs már sok idejük: pillanatokon belül ötvenet írnak, még egy tizes és nyuggerek - másodosztályuak - lesznek (és ha a semmittevést választják, bediliznek sztem, aki kreatív, -teszem azt művész - szerencséje van, babrál tovább a maga kedvére.) De az ötvenesekkel sem bánik kesztyűs kézzel ez a világ. Ha innen nézem, nagyon el van szabva az emberöltöny. Az eleje rémes (nekem pl. az általános iskola mindennapos horror volt), közepe (negyvenig) állandó vívóállás, jó nagy maflásokkal spékelve. (Na jó, a fiatalság sok mindenért kárpótol…) És csak aztán jön ez a beígért jó élet: szemét módon jó rövidre szabva, az öregedés fenyegetettségével a vállunkon. És ha kirúgnak az állásodból, próbálj CV-t vinni akárhová, „majd visszahívjuk, tessék csak itt hagyni…” Hát persze...

Amúgy meg csak nő ne legyek ötven felett. Rajtuk még ez a biztató címlapsztori sem segít. Mármint társadalmi státust, láthatóságot, érvényesülést, szerelmet (szóval mindent) illetően. (Ne tessék felkapni a vizet: feminista vagyok...)

7 Comments:

Blogger Malvina said...

Szóval, akkor mégiscsak lehet szarból várat építeni...?::)))

Tue Dec 28, 03:26:00 PM 2010  
Blogger alma said...

Malvina: nem értem hogyan:)
a cikk, amit itt idéztem azért rosszabb, egyszerűen azt akarja bedumálni (vezércikk az Economistban) hogy 40 és 50 között az ember rájön, hogy nem lesz Nobel dijas, meg Világbajnok, meg milliomos, vagyis feladja tulzott vágyait, egyáltalán vágyait, fokozatosan elveszti illuzióit és ettől megnyugszik. Ezt nevezi a lap boldogságnak. Hát köszi, ezt nem szeretném (szeretem) még olvasni se.

Tue Dec 28, 09:27:00 PM 2010  
Blogger Malvina said...

Hát, egyrészt, minden rossznak jó a vége alapon..., másrészt, "Csapnak vad szelek rám,/lógatom a létem,/s magam annak látom,/
aki nem leszek már." (Morgenstern)

:D

Wed Dec 29, 09:56:00 AM 2010  
Blogger alma said...

ez a Morgenstern nagyon klassz! Jó hogy kikaptad ide.

Thu Dec 30, 08:05:00 AM 2010  
Anonymous bölcsészhallgató said...

"jön egy új szerelem (ha még képes rá lelkileg…)" annyira belefáradnak az emberek 46 éves korukra az életbe, hogy még szeretniük is megterhelő? vagy fárasztó és unalmas elmesélni valakinek egy fél életet? azért vannak huszonéves cicababákkal a negyvenes fickók, mert azok a lányok nem kérdezősködnek?:)

Thu Jan 13, 08:10:00 PM 2011  
Blogger alma said...

bölcsészhallg:
sztem mindenki fél már egy kapcsolatba igazán (mélyen) belemenni. Nem fáradság ez, valami más - önvédelem (téves, persze), korábbi csalódások visszaütnek (el kell tudni felejteni őket) meg egy csomó dolog amiről fingom sincs...

Fri Jan 14, 09:34:00 AM 2011  
Anonymous Anonymous said...

Gőzöm sem volt eddig, minderről de végiggondolva mindez igaz, és ezért k.....jó, ha fájdalmas is.

Tamás

Sun Jan 23, 04:27:00 PM 2011  

Post a Comment

Links to this post:

Create a Link

<< Home