Pozitív gondolkozás - kéne, meg egy kis eső

A Combinók. Melyek most már járnak. Mikor a próbajárat alatt sorra döglöttek be, tele volt velük a média, ilyen gyér, olyan marhaság. A médiának ez (is) a dolga. Végül is tényleg kipurcantak – bár majd minden városban, ahol ezt a típust vezették be, nagy balhék voltak: nem lehet megúszni a teszt-menetet. És röhögtek is. A cégen, a bénázáson. Rendben. Nálunk a kapkodásra meg rásegített a kampány – gondolom. Igen ám, de most már mennek a Combinók és szépek. Olvastál egyetlen cikket is arról, hogy milyen jó, hogy szépül a város, hogy jó rajta utazni, meg egyáltalán, hogy korszerűbb?
A pozitív esemény – nem hír. Már régóta.
Habár nem tudom, miért nem az. (Tán a magyar panaszkultúra miatt…) Eszembe jut az amerikai módszer, - életforma? világkép? - a pozitív gondolkozás. Ellenfelek a pályán, tornateremben egymást biztatják: meg tudod csinálni, még egy kicsit nyomd, na látod. Haver ezzel jött haza Amerikából – pár éve. Most Kovács Ági – ugyanerre emlékszik: a hullámvölgyben is mellette maradtak, neki szurkoltak – az ellenfelei. Hm. Én is cikiztem, túlzásait nem szerettem, és ezzel letudtam. Nem kellett volna, most kezdek rájönni, hogy milyen fontos.
Az egyéni életben is – depresszió ellen – csapatmunkában is (egymást nem lenyomni, segíteni kell), médiában is. Nálunk nem divat. Pedig jól jönne. És nemcsak a panaszkultúra ellen.