Hooked - mozgalom az eü-szexért...

Vagy valahogy igy. Mondjuk „leakasztottam magamnak egy csajszit”, vagy "kihalásztam egy pasit egy quickie-re". (Nem beakasztottam…, az durvább. Gondolom én, de nem tudom, hogy így van-e.) Igaz, hogy a városi legenda csak a leakasztókról beszél (én leakasztottam vkit) de arról nem szól sok fáma, hogy akit leakasztottak ("tegnap lekasztott egy pasi, aztán eltűnt..." - hogy éli meg. Talán nem is érdekes.
Most két oldalról támadt íróasztalomra ez a fogalom (jelenség) egyfelől Laura Sessions Stepp (Washington Post újságíró, elemző) Unhooked c. könyvéből, - alcim: How Young Women Pursue Sex, Delay Love and Lose at Both...Az FT szerint a kutatás és könyv lényege a tini és twentysomething csajok (fiúk? - talán nem...) óvása a gyors, elkötelezettség, folytatás nélküli partnerkapcstól. "Csak szex és más semmi " – gondolom ez a tiszta „hooked”, - a holnapra felejtés, beesik egy másik csaj/pasi,, (vagy a csaj/pasi esik be valaki másnak) és így nincs gond, nyafogás, komplikáció. (NB: ez - ha jól értem nem egyenlő a one night stand praxisával. De ebben nem vagyok biztos.) Szóval: a komplikációk ellenében - eü. Már azoknak akik ettől félnek, de már majdnem (vagy egészen) felnőttek.
A jelenség érdekel, nem csámcsogni akarok a dugi-kutlura terjedésén az egyetemeken. Mondtam, hogy két forrásból is beesett valami füles erről - szóval a másik durvább: Tom Wolfe-nál olvashatsz praktikumáról (Én, Charlotte Simmons c. regényben, rossz szöveg, közepes próza, érdekes bányászkodás). Na, szóval ott is ez megy, igaz nem annyira, mint L.S. Stepp-nél, aki ugyan bányászkodik, de inkább óvni akar az ilyen gyorskultúrás kapcsolatoktól.. (Kit?, - nem tom, akikkel dumál, már rég túl vannak azon, hogy óvni lehetne őket.) Wolfe is a jelenség körül kutatgat, de annyira a „baszó-szleng”-ben dolgozik, hogy az olvasó számára elveszik a jelenség szociológiai, életformabeli sajátsága. (Baszó szleng: a kommunikáció "zérus foka" (Roland Barhtes) pl, „bazd meg, passzolj már egy kibaszott cigit baszo” Mindegy, Wolfe elrontotta (szerintem) egy kicsit, de most itt az ismétlés, valami mégis csak lehet itt a hooked-jelenség környékén: talán valami remélt-vágyott gyógytorna alakul a „leakasztós” sex-lifeban, mondanám a fájdalom nélküli, vagy inkább gondmentes, egészségügyi zérus-akciók szintjén. No hard feeling, egyáltalán, no feeling (mármint valaminő szerelem-féle-fajta, ami túlmegy… Min is? Nem tudom.
Volt idő mikor azon spekuláltam, hogy az ember életében a legtöbb bajt az érzelmek zürzavara okozza, ezért ezt valahogy ki kellene kapcsolni. Mielőtt még újra átgondolhattam volna ennek az aneszteziológiai fordulatnak következményeit, már meg is valósult: ebben élünk. De ez az Hooked-Unhooked jelenség azért így is muris, (már aki bírja, és miért ne bírná, ebbe csöppen bele, nincs összemérhető élmény, viszonyítási alap). Szóval, Ms. Stepp könyvét nem, de a róla szóló másodlagos irodalmat átnézve úgy sejtem, hogy itt egy új dzsungel nyílott, - ami volt korábban is, de most lett neve, és ettől létezővé és vált. Ms. Stepp ugyan felemeli figyelmeztető ujjait, de ez a gesztusa szart sem ér, meg különben is, elfogulatlan szemlélőnek kéne lennie hogy leírja, de nem az. Szóval most kezdek gondolkozni azon, hogy vajon ezt idehaza bevettük-e már a testnevelési tanmenetbe? Ami hülyeség, mert szerintem már rég itt van, mindenki „hooked”, aki nem az szenved, vagy segítséget kér „unhooked” haverjától/barátnőjétől. Kézikönyv kellene (How to…) meg tévésorozat, ami bevezeti a jónépet a szép új világ hímes mezejébe(re). Sőt, van egy spúrom, hogy jobban is csináljuk, mint Ms.Stepp kisérleti nyulai, igaz, az is lehet, hogy igy is szenved a jónép ettől a „horog”-tól. De ezt csak pesszimizmusom sugallja. Minden nagyon jó, ahogy van. De lehet, hogy nem...