panaszok

Aszongya, hogy az ő élete tiszta tragédiája, hogy mindenki csak feleségül akarja venni. Semmi kaland, szerelem, netán viszony balkézről, - semmi romantika, semmi izgalom. Csak kötőterem (templom) és más semmi.

„A cégnél tizenketten vagyunk, egyedül én vagyok nő, és mindenki engem akar megdugni." (Rémes lehet…) Van ilyen. "A cégnél tizenketten vagyunk, egyedül én vagyok nő, és senki sem akar lefektetnii." Van ilyen.

„Hogy meggondolta, nem akarja megcsalni férjét, nagyon sajnálja, hogy csak most, de nem volt tisztában magával…” – én meg, érted. ott állok, talpig boxerben és akkor jön ezzel a szöveggel. Hipp-hopp farmer vissza, pulóver hón alá, kulcsozás, „csá, semmi gond, van még xanaxom.” Hol a mobilom?

„Igen, jó volt”. Szünet. Ingerülten, „igen jóóó volt.” Szünet. ”Háromszor.” Szünet, hangosabban: „Mondom háromszor mentem el. Most jó?” szünet. „Figyu, mindenki engem néz.…leteszem...” „Deák tér. A kijáratnál ellenőrök dolgoznak.” Kikapcs.

„És akkor megjelenik nekem kalucsniban. Háát, jobb, mint ha fehér zoknikban. Még jó hogy felraktam a Take five-ot (Dave Brubeck, tudod, semleges háttérzene…) Hogy nem-e lehetne-e inkább valami Chopin, ő úgy szok. Na ez sem egyszerű, gondoltam. Igyunk egy martinit. Aszongya ő absztinens, különben is vezet.
Kész. Vakot édesapám a másik oldalra, - elegem lett. Ezt a sok taplót!

"Nem is tudom, hogy mondjam, de hát izé, szóval olyan kellemetlen szagod van. Kicsit szellőztetek." Na, erre begurultam, - hogy én? még hajat is, meg Nivea tusfürdő és deo, - hogy én büdös!?. Pedig igen. Persze te nem érzed, mert saját illatát nem érzi az ember. Ne is haragudj. Fojtott hangon sziszegek valamit: (nyitva az ablak...) Snitt. Kirohantam.
A liftben lenéztem a cipőmre. Pesten fél millió kutya van. Basszus!