Világok csatája - reloaded

A pénzügyi válság elején egy német lap azt írta, hogy ez az év nagyon szar lesz, nemcsak azért mert a pénzpiacok bedölése miatt jön a recesszió, hanem azért is fogunk szívni, hogy mit válasszunk: vagy benzin lesz olcsó és a kaja drága, vagy fordítva. Ha jól autózunk, akkor csak zsíros kenyérre futja, de ha van rántott csirke, (olcsó kaja) akkor nem ülünk autóba, olyan drága lesz a benzin. A jós pesszimista képet akart festeni, pedig a helyzet rosszabb, mint ahogy elképzelte: ugyanis napjainkban egyszerre megy fel a kaja és az olaj (benzin) ára. (2007-ben jó negyven százalékkel ugrott meg mind a kettő…). Mert hogy Kína és India lett a két legnagyobb olaj és kajafogyasztó, és ez a tendecncia csak rosszabb lesz. (Mert hogy az olajat kiváltó ethanolt is kaja-alapanyagokból csinálják: még drágább lesz az élelmiszer, - de erről mán irtam itten egyszer….)

Erre a sötét perspektívára rak rá még egy lapáttal az FT, mondván, hogy a víz is fogyóban: a klímaváltozás miatt a folyóvizek a mi éghajlati zónánkban vesztenek hozamukból, kiszáradnak, vagy északabbra húzódnak vissza. Nem lesz mit inni – mert a víz lesz a következő drága hiánycikk.

Oké, már rég sejtettem, hogy így lesz, nem az olajért szoktam zokogni óráimon, hanem a vízért. De Kína hihetetlen nyomulásának lett még egy következménye, amit ma még csak nyomokban lehet észlelni: betörtek a high-tech iparba (chip-gyártásba) – az Intel pl. élet-halál harcban nyomja lefelé a processzor árakat, (hogy kivédje a kínai noymást - minek következtében a német (drezdai) chip-ipari park (Európa dobogósa) lassan bemondja az unalmast. A BMW piacon már a német márkával versenyeznek a kínai klónok, rakétatechnikában olcsóbb-jobb alternativát kinálnak a világpiacon. Most meg a processzor-gyártásban jönnek elő a farbával. Ez már jel ez a falon…

A Távol-keleten eredeti felhalmozás folyik, olyan durva (vagy még durvább) eszközökkel, mint annak idején Angliában. Nem érdemes emberi jogokon, jogdíj problémákon izgulni – a helyzet veszélyesebb, mondanám drámaibb. Nem árt felkészülni az agresszív következményekre. A Kína fikázás nem vezet sehová, mint ahogy az sem, ha csak csodálkozunk, hogy a legnagyobb amerikai bankokban 10-15%-os részesedést vesznek. Még egy két könnyelmű pénzügyi válság és kivásárolnak egyet-kettőt. Itt tényleg világok csatája van kialakulóban. Nem úgy ahogy Samuel Huntington gondolta (A civilizációk összecsapása) – annál a jóslatnál ma/holnap rosszabb a helyzet: mert késésben vagyunk, ugyanis elaludtuk a jelent. .A huszadik század közepén dagonyázunk. A gazdaság pörgése (és az élet) másutt van. Sanghajban vagy Dubaiban – gondolom én. Vagyis, hogy borul a mérleg. Hol vagyunk mi? Ugy értem Amerika és Európa? Mert hogy lövésünk sincs, hogy miképp lehetne megállítani a fejlett világ lecsúszását. (Gazdagék Amerikában kínai nevelőnőt fogadnak fel a gyerek mellé....hm.)

(Azért nem kell betojni, imádok rémeket látni…)