Lévi-Strauss est mort

A strukturalizmus atyjának nevezik, pedig jóval több volt annál. 69-ben voltam nála, valami pimasz protekció révén fogadott. Aztán három órát dumáltunk. Igaz, nem sok mindenre emlékszem. Csak arra, hogy a strukturalizmustól mennyire előrefutott: a történelem nem mindenkié, pontosabban nem minden népnek van történelme (világtörténelem meg egyáltalán nincs). Történelem csak az irással jelenik meg, a többi - mitológia. Ahol nincs irás, ott körbe forgó, - történelem előtti - idő van. Meg hogy milyen lehet a történelmen kívüli ember - antropológiája? És a legfontosabb: a kollektív múlt idő létformája - hogy csak irásban létezik, egyébként csak archetipusok körtánva. Erre ma azt mondanánk: posztmodern tézis. Akkor persze fogalmam se lehetett ilyesmiről (mert még nem volt posztmodern). Ma meg már el is múlt, én meg itt egy kicsit el is túlzom Lévy-Strauss prófétai szerpét.

És hát a "vad gondolkozás" (pensée sauvage), hogy a diszkurzív, logikai gondolkozást megelőzi egy analogikus-mitológikus észjárás. Hát ez baromira tetszett nekem. Nem ő volt az első aki ilyet feltételezett (francia hagyomány, az biztos: Marcel Mauss, vagy előtte Lévy-Bruhl - a századfordulón - is ezen az úton járt. Lévi-Strauss "csak" empirikusan bizonyította, meg felnövesztette ezt az elméletet.) Nagyon tetszett, mert ezt a gondolati struktúrát a 20. században is használjuk, a pszichoanalizisben, az empatikus gesztusokban, a lírában, egyáltalá: a művészetelméletben. És persze a modern poltikai mitoszokban is - sajnos. De akkor is nagy dobás volt. A négy kötetes Mitologiák-on már nem birtam átrágni magam.

Mit mondjak: Foucault nem lett volna nélküle, és Deleuze sem kavarna "ellene". Mert unalmas is lenni, - masszív gondolkozó volt. Majd még vissza lesz menve hozzá... Figyeld meg.