megkezdték Obama amortizálását?
Igaz, egyelőre csak a szobrot kezdték bontani. Finom kérdésekkel. Hogy miért olyan puha (soft on terrorism, - nem küldte Guantanamora a detroit-i terroristát), soft on banks (nem birta keresztül verni a bonuszok korlátozását és főképp nem bírta átnyomni a pénzügyi rendszer átfogó reformját.) soft on Iran (első körben nem lőtt - fenyegetett, - hanem tárgyal velük…) Szóval: „lehet, hogy nem is tudja…” (megvalósítani, keresztülvinni, életbe átültetni) amiket kampánya során ígért. (A „lehet, hogy nem is tudja...” az FT címoldalán, szalagcím (jan. 15, kb. fordításban) A cikk megengedőbb, kritizál, de csak finoman (soft on Obama). Egyelőre.
A kritikák apropója: egy éve van a Fehér Házban. Tetszési indexe nagyot esett. (65-ről 50 % körülire). Hiába sikerült (félig) átvinni az EÜ törvényt. A többi versenyszámban gyengének látják. Washingtonban a hard ball game-et kedvelik:)
Csakhogy. Csakhogy az amortizálás ravasz kanyarral indul, ha egyáltalán.... Obama agendáján a legfontosabb pont a pénzügyi szféra, a Wall Street megreformálása volt. Most innen indult a támadás. A bankvilág beszólt: „nem”: ne dumáljon bele senki hány milliárdot költenek bonuszokra, (év végi jutalmakra. Pontosan, 143 milliárdot, WSJ szerint, 2010 jan. 14); ne akarja senki feldarabolni az óriásbankokat (ez volt a terv), maradjon meg a „too big to fall” (túl nagy ahhoz, hogy engedjék bedőlni”) elve, vagyis, szabadon lehessen továbbra is kaszinózni, játszani a befektetők pénzével, ha gáz van, az állam kifizeti a cehet. Szóval innen indult az ellentámadás. Most csak rá kell mutatni: a legfontosabbat – a válság tényleges megoldását – nem tudta keresztülvinni: a pénzügyi rendszer ugyanolyan, mint volt, hiába költött rá több ezermilliárd dollárt. Hát lehet ilyet csinálni? A deficit iszonyatos, az adófizető évtizedekig törleszti majd ezt a balul sikerült reformprogramot – mondják (republikánus kritika, de már néhány demokrata is ezt szajkózza…). Jönnek a hiány-listával: És Afganisztán? És Irak? És Kína? – innen kezdve csak be kell tárazni a számszeríjat, meg lőni, - és fárasztani a pasit. Ráadásul saját tábora is elégedetlen, a Nobel díjas Joseph Stiglitz egy Bloomberg-interjúban elégtelennek minősítette reformjait, a másik oldalon, a Wall Street Journal egyik cikkírója „halványuló csillagnak” látja. (december 24.)
Erre a csúnya játékra Robert Reich hívta fel a figyelmet (FT, január 13.) – hogy ti. a bankvilág átvette a hatalmat (legalábbis nagyon közel van ahhoz, hogy diktáljon az adminisztrációnak). Meg hogy ezt nem szabad engedni egy demokratikus kormánynak. De Reich azt is látja, hogy a zsozsó a high finance-nál van, és velük szemben játszani nem egyszerű. (a lobbistákra költött pénzük jócskán megugrott, 344 millió dollár 2009-ben: mindent az Elnök blokkolására… Különben is: akinél a pénz van… (Hm. Ez a közmondás itt most marhaság…, de egye fene.)
Ha Obamának sikerül áttörni ezen a blokkoláson – nyert. Ha nem, veszik a következő számszeríjat és lőnek tovább. Szívből drukkolok neki – ilyen elnök rég nem volt Amerikának. És remélem, sikerül kimásznia ebből a katyvaszból elnöki megbízatása félidejéig. De ahhoz tényleg bátrabb-keményebb meló szükségeltetik.
A kritikák apropója: egy éve van a Fehér Házban. Tetszési indexe nagyot esett. (65-ről 50 % körülire). Hiába sikerült (félig) átvinni az EÜ törvényt. A többi versenyszámban gyengének látják. Washingtonban a hard ball game-et kedvelik:)
Csakhogy. Csakhogy az amortizálás ravasz kanyarral indul, ha egyáltalán.... Obama agendáján a legfontosabb pont a pénzügyi szféra, a Wall Street megreformálása volt. Most innen indult a támadás. A bankvilág beszólt: „nem”: ne dumáljon bele senki hány milliárdot költenek bonuszokra, (év végi jutalmakra. Pontosan, 143 milliárdot, WSJ szerint, 2010 jan. 14); ne akarja senki feldarabolni az óriásbankokat (ez volt a terv), maradjon meg a „too big to fall” (túl nagy ahhoz, hogy engedjék bedőlni”) elve, vagyis, szabadon lehessen továbbra is kaszinózni, játszani a befektetők pénzével, ha gáz van, az állam kifizeti a cehet. Szóval innen indult az ellentámadás. Most csak rá kell mutatni: a legfontosabbat – a válság tényleges megoldását – nem tudta keresztülvinni: a pénzügyi rendszer ugyanolyan, mint volt, hiába költött rá több ezermilliárd dollárt. Hát lehet ilyet csinálni? A deficit iszonyatos, az adófizető évtizedekig törleszti majd ezt a balul sikerült reformprogramot – mondják (republikánus kritika, de már néhány demokrata is ezt szajkózza…). Jönnek a hiány-listával: És Afganisztán? És Irak? És Kína? – innen kezdve csak be kell tárazni a számszeríjat, meg lőni, - és fárasztani a pasit. Ráadásul saját tábora is elégedetlen, a Nobel díjas Joseph Stiglitz egy Bloomberg-interjúban elégtelennek minősítette reformjait, a másik oldalon, a Wall Street Journal egyik cikkírója „halványuló csillagnak” látja. (december 24.)
Erre a csúnya játékra Robert Reich hívta fel a figyelmet (FT, január 13.) – hogy ti. a bankvilág átvette a hatalmat (legalábbis nagyon közel van ahhoz, hogy diktáljon az adminisztrációnak). Meg hogy ezt nem szabad engedni egy demokratikus kormánynak. De Reich azt is látja, hogy a zsozsó a high finance-nál van, és velük szemben játszani nem egyszerű. (a lobbistákra költött pénzük jócskán megugrott, 344 millió dollár 2009-ben: mindent az Elnök blokkolására… Különben is: akinél a pénz van… (Hm. Ez a közmondás itt most marhaság…, de egye fene.)
Ha Obamának sikerül áttörni ezen a blokkoláson – nyert. Ha nem, veszik a következő számszeríjat és lőnek tovább. Szívből drukkolok neki – ilyen elnök rég nem volt Amerikának. És remélem, sikerül kimásznia ebből a katyvaszból elnöki megbízatása félidejéig. De ahhoz tényleg bátrabb-keményebb meló szükségeltetik.
posted by alma at 11:52 AM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home