Thursday, May 20, 2010

Homo sum (kis magyar homofóbia...)

Utcánkban nyílt egy női fodrász szalon. Mit mondjak, Párizsban is elmenne: csoda-design, fekete-fehér márvány, Bauhaus bútorok, rafinált világítás stb. Kiírás: férfiaknak tilos. Mivel arra sétálok a kutyával (Evie) látom, hogy a szalon állandóan üres. Egyik este a tulaj a vihar által letépett táblát akarta visszahelyezni, kérdem tőle, hogy férfi fejet is vállalnak-e. „Uram, akár a kutyáját is hozhatja.’ ’Most lehet?” „Háperszehogy”.
Kutya haza, én vissza. Kellemesen elbeszélgettünk, fiatalember a fejemben turkál, én a főnökkel dumálok (hogy ez az utca el van átkozva, itt bolt nem él meg…). Snitt.

Egy hónap múlva – haj nő - megint bemegyek, de most egy csaj ül a pénztárban. Kérdem, hogy lehetne-e? Rám néz – már éreztem hogy baj van – „itt? Ez női szalon” Igen, mondom, voltam már itten csókolom, egy fiatalember (fodrász) csinálta. Ki volt? Nem tudom. „Miért ragaszkodik ahhoz a fiatalemberhez? (És néz, összecsípett szemekkel.)
Hű, mondom magamban, ennek fele se tréfa.
- „Én mondjuk holnap szeretnék jönni.
- „Az nem úgy van, itt tömegek állnak sorba, elő kell jegyezni.”
- „Hát… én nem igen látok itt tömegeket, de ha kell, írjon be. (Ír, képernyő, klaviatúra stb.)
- "De akkor kihez?"
- "Hát… nem tom."
- "Szerintem" – mondja a csaj – "maga a Tamásnál volt. Beírom a Tamáshoz péntekre a jövő hétre és ha nem jó a Tamásnak, akkor megcsinálom én. "
- Oké, - mondom – nekem mindegy, a haj a fontos, nem a srác.

De a jövő hét? Soknak találtam. Másnap, - nem a beirt napon - bemegyek, mert látom, hogy az én fodrászom kavar egy női fejen, hogy nem-e lehetne-e? Aszongya, mingyá kész és ha a csaj megengedi, akkor nagyon szívesen. Előhívja a csajt a hajmosóból, aki, mikor meglát, vág egy pofát. Abban minden benne volt: itt az öreg buzi az utcából.… nem ragozom, Megszólal: „ez nem is a Tamás, különben is maga jövő péntekre van beírva!” ’
- „Lehet? Vagy nem lehet?”
- „Tőlem, ha magának ez jó…” (megint az a gúnyos mosoly). Már végképp buzi vagyok.
A haj jó lett, a srác ügyes volt, fizetés a fiúnál, a csaj csak néz, én beleizzadok.

Hoppá, az utcán eszembe jut, hogy nem tudom a srác nevét a következő bejelentkezéshez. Vissza a szalonba. A csaj még mindig a hajmosó előtt.
„Hol a srác?”
„Miért? Öltözik. Bemegy…?”

Kész.
Az isten le nem mossa rólam, hogy meleg vagyok a női szalonban.

5 Comments:

Blogger Malvina said...

Jajajajjjjaajjjjistenem, de sírva röhögök most
(vagy röhögve sírok)! És valami ahhoz hasonló érzés fog el, mikor elképedt pofákkal néznek rám, ahogy jövök ki a férfi vécéből , mert nem bírom kivárni azt a rengeteg pisis nőt, akikkel mindig dugig vannak a kocsmai, na meg a színházi mosdók. :)

Thu May 20, 11:41:00 PM 2010  
Anonymous Anonymous said...

Kedves Miklós!

Örülök, hogy megint beszálltál a pesti ringbe (bárcsak én is...). Az írás a siralmas sztorit rhabali magasságokba emelte, ha mondhatom így. Anélkül, hogy utánérzés íze lenne. Én, akinek régóta van szerencsém a stílusodban gyönyörködni, nem tudok mást írni róla összegzésül, csak annyit: köszönöm!
G.A úr

Fri May 21, 12:30:00 PM 2010  
Anonymous Anonymous said...

Kiváló írás !
A Hírszerzőn írt posztnak egy kicsit más a szövege. Az utolsó mondat fontos, mert az a csattanó .
A hírszerző utolsó mondata szerintem jobb.
( Sorge )

Sun May 23, 04:03:00 PM 2010  
Blogger alma said...

anonymus: köszi, megnézem mi a baj

Mon May 24, 07:14:00 PM 2010  
Anonymous Anonymous said...

Kedves Alma !
Baj nincsen, de a hírszerzőre feltett posztnál az utolsó mondat jobban " ül " .
Egyébként nekem nagyon tetszik ez a könnyen olvasható, tömör egyszerű stílus. :)
Ez majdnem olyan nehéz, mint verset írni.
( Sorge )

Tue May 25, 09:50:00 PM 2010  

Post a Comment

Links to this post:

Create a Link

<< Home