Tuesday, December 13, 2005

macsók kiméljenek

Gaby Hauptmann könyvéről olvasok, címe - "Impotens férfit keresek tartós kapcsolatra". A hősnő tényleg felad egy ilyen hirdetést, mert gyengédségre vágyik és unja már, hogy partnerei folyton csak "azt akarják", - majd utána gyorsan lelépnek. A reklám-szöveg szerint olyan pasit keres, akinek feje nem jár állandóan a lepedőakrobatikán. Mert hogy az csak valami babona, vagy bedumált teljesítménykényszer lehet, netán ffi virtus, s neki abból elege van. Nem mesélem el, végül is csak a címre kaptam fel a fejem, mert hogy az nekem maga a Zeitgeist. .
Vagy valami pótlecke szerelemtanból. Hogy bár tukmálják ránk a sok összetekeredett test-képet, mindig hiányzik (és hiányozni fog egyre inkább) valami: a szerelem mégsem csak annyi, s nem az a nagy szám, aki hipp-hopp és már ott sincs. Amire persze a viagra még rá is erősített - most mindenki Herkulesnek érezheti magát. Persze ma már erről írni is nehéz, ha belevaló pasi vagy, nem szövegelsz ilyen feminin dolgokat.
Amúgy szerelem-tant írtam fentebb, mert voltaképp kéne tanítani (hogy miképp nem tudom, azt se, hogy miből) - mert felejtődik, még két generáció, aztán már csak romantikus regényekben szerepel, hol-volt-holl-nem volt téma lesz. Még a csókolózás boldogsága csak-csak, de a hallgatás romantikája, a beszélgetés boldogsága már veszendőbe van, egy pillantás izgalma: 19. századi baromság, az összebújás, ölelés melegsége - hát nem is tudom. De lehet, hogy pesszimista vagyok, én is csak aztán látom, amiről a magazinok szólnak.
Pedig szerelmesnek lenni jó, - bár mellékhatásai rémesek, és arról aztán hiába kérdezed háziorvosod és gyógyszerészed... Persze: nem kell hozzá impotensnek lenni (okvetlenül), sőt...!

kütyü mánia

a kütyü mindent megold
Imádom őket, megdobban a szívem, ha egy testhezálló kijön belőlük a piacra. Pl. az éjjel látó távcsőért sokáig ácsingóztam, de aztán rájöttem, hogy este 11 után inkább alszom, szóval ez a kütyü ugrott. De például most nagyon jól el lennék egy infra távolságmérővel, mondjuk 100 m. távolságra: igen fontos tudni, pl. hogy mennyire van tőlem a szomszéd kocsija, meg az is, hogy hány méter a szobám hossza, (egyébként tudom). Egy gombnyomás az egész és mutatja. Hát nem őrület? Nix colstok, centi, térdelés a plafonon, - mutatja. Aztán virtuális - vágyálombeli - gyűjteményemben csoda-kütyü lehetne a beszélő navigátor: benne lenne a zsebemben, és szólna, "most forduljon be balra!", (mért magáz?) ha én viszont nem fordulnék be balra, akkor ő sziszegne, elküldene a francba, felmondana, - majd egy újabb kanyart javasolna - én meg élvezném a froclizást. (Meg azt hogy bámulnának, hogy beszél a zsebem...) Marhaság. Egyébként már működik, kocsiban, tájékozódók és persze a seregben - használják, régóta, lassan már felejtős.
Most viszont, mintha lenne valami új a láthatáron. Ugye mindig az a probléma a mobilon levő Internet oldallal, a pda-s webezéssel, hogy kicsi a képernyő, sem olvasni nem alkalmas, képeket nézni is inkább kuriózum, mint élvezet. Na most kitaláltak egy olyan papírvékonyságú képernyőt, ami feltekerődik a pda-n belül, és ha nézni akarod oldalt kihúzhatod és mondjuk A4-es nagyságban nézegetheted. Ha kész, visszatolod, feltekeredik, a pda ugyanakkor, mint volt. (legfeljebb egy kicsivel nagyobb - nem biztos, hogy jól értem a kütyü megoldását. Az is igaz, hogy 2008-ra ígérik, hát addig még sok egyéb kütyüért fogok lelkesedni, meg lekókadni, miután megvettem. Mert a kütyü termékciklusa ilyen: nagy lelkesedés, aztán -hát, hát... -majd unás, kidobás, fiók mélye, ajándékozás.
Aztán jön egy új kütyü. Mondjuk (álom!): az empátiamérő. Megmondaná, mit éreznek veled kapcsolatban, ha interjún vagy, ha randira mész, ha dicsér a főnököd stb. De az is lehet, hogy ettől mennél csak igazán a falnak...
A kütyü a nagy álom. És mégis használják depró ellen, van aki altatónak, van aki adrenalin pótléknak, - használ, megold. Technoremény.