Monday, December 23, 2013

Egy elárvult telefonfülkéhez

Ilyet is csak a Financial Times engedhet meg magának: vers, illetve óda egy telefonfülkéhez, mert hogy a mobil elvette a kenyérét és árválkodik.

When was the last time I stepped inside?
The directory has gone, so too
The operator who once upon a tima
Would connect the wires
Stb.

Írta: Luke Heeley.

Szép gesztus. Mert hát a londoni telefonfülke piros színével egy márka:mindenki tudja, hogy Londonban van, nem kell felhívni a központot, hogy hol is vagyok (vagy megnézni a GPS-t…) hm.

Csak ennyit akartam mondani, igaz, már régóta... (FT, 2013. febr. 17)

Wednesday, December 04, 2013

kamu vagy igazi dráma?

a youtube-on megy egy flash egy zongoraversenyről, (Amszterdami Concertgebaw, jáccifk: Mario Joao Pisar). Igen ám, de mikor elkezdődik a koncert a pianista (hölgy) a szívéhez kap, hogy ő egy másik Mozart koncertre készült. A karmester (CHailly) rászól, hogy csak próbáld,, fog az menni, mert te tudod, tuti, és vezényel tovább. AMikor a zenekar odaér ahol a zongora belép, a nő csodásan játszani kezdi (d-moll zongi verseny, a kedvencem).
a kommentekben hatalmas vita lett:
1 az egész megjátszott, előre eltervezett balhé, ilyen nincs, egy igazi koncertet próbálnak és ott kiderül, hogy mit fognak jáccani
2 igaz a történet (mondja a zongorista huga, aki ott volt) az impressárió hibázott, rossz darab-cimet mondott a szólistának.
3 igaz a történet, mert Amsterdamban vasárnap délelőttönként szoktak adni koncertet, ami amugy próba, de egyben - a jónép számára - koncert. És lehetnek könnyelműségek.
Hááát nagyo necces a dolog, bár a nő csodásan jáccik, és ha igaz a történet zseni a maga nemében, pár perc alatt összeszedte magát, előhalászta fejéből (memóriájából) a darabot és jáccotta.

Monday, December 02, 2013

Második kiadás

A kiadó másdik kiadásban adja ki A szerelem lehetetlenség c. könyvem. Ami helyesen úgy lenne jó, hogy "A szerelem lehetetlensége:)
vagyis egy mosoly-jellel.

Sunday, December 01, 2013

Bezár a bazár


A kutya valami nyavalyát szedett össze az utcán, halogattuk az orvost, mert ott mindig sorba kell állni, meg macerás, végül mégis elmentünk az ismerős kutyakórházba. Fura volt, mert a parkolóban egy lélek se volt, bezártak? Nem csak épp nincsenek kutyások-cicások. Két éve még számot kaptunk, meg időpontot és pár óra multán vissza kellett menni, akkor tele volt a váró. Most pang. Úgy látom, ez a kutyakórház leépült, recepciónak csak a helye látszik, a három orvosból csak egy van, - különben klassz minden, csak látszik, hogy már alig van kuncsaft.

Ami érthető, recesszió idején a luxust kidobják, még jó, ha a cica-kutya valahogy megússza (rokonnál, menhelyen, barátnáld stb.) De hogy még kórház is legyen…
De ez csak apropó: vagyis inkább szimptóma, hogy mennyire hanyatlik az élet, a gazdaság, minden épül lefelé. Rossz nézni. Akárcsak a Margit körút elejét, egy sor porosodó kirakat, bezárt üzletek egymás után. Van ilyen, csak ne kéne az ellenkezőjét olvasni az újságban. Hogy Magyarország jobban teljesít.