Monday, June 18, 2012

itt lennék kritikus

Invisible: Art about the unseen - "Művészeti kiállítás a nem láthatóról" - Londonban. A fotón egy üres terem, meg valami fehér kockák a kép elején a terem kb. 200 négyzetméter. Ebben a láthatatlan művészet. Hát itt kaszálnék mint kritikus. Azt mondja a szöveg, hogy a nézőre van bízva mit lát – én mindenfélét kitalálok, ha kell, a semmibe a valamit, fülem mögé a szemem stb. Olvastam vhol, hogy egy vak srác pingpongozik és nyeri a meccseket, mert a labda pattanásának hangjából (meg az ellenfél ütésének zajából) tudja hová megy laszti. Ez a láthatatlan művészet is vmi ilyesmi lehet. Persze több. Vagy kevesebb. Mit tudom én. Csak fura.

Monday, June 11, 2012

Könyvek

Festetés több ezer könyvvel: rakodással indul, zárul. Egy darabig rendben megy a meló, (polc megjelölve, dobozba visszarendezhetően belerakva – vagyis minden ugyanolyan lesz mint volt: profik csinálják). Ám egy idő után zabos leszek, vagdosom ki a 30 éve kézbe nem vetteket. (Pl. Tieck összes művek, Global Reach ős-globalizációs könyv). Haver csóválja a fejét: könyvet nem dobunk ki. Aztán kisül, hogy mikor ő költözött, a fél könyvtár nála is a kukában végezte – mert az antikosnak nem kellett.


Nincs értéke a könyvnek, mondják, hogy az olvasási szokások változtak, de közben rájöttem, hogy a több ezer könyv csak díszlet életemhez, funkciója legfeljebb 25%-ának van. Mondták is régebben, hogy nem kell annyi könyvet begyűjteni, de nem hittem. Most már tudom.

E mészárlás hátulütője, hogy ha valamit kidobok, az tuti, hogy másnap hiányozni fog, valamihez biztosan kell, és verem a fejem a falba, hogy pont most dobtam ki.

De ezek csak maszek hasfájások. Igaziból az van, hogy leértékelődött a könyvek presztízse. Antikos nem veszi, - amúgy is megy tönkre, minek siettetni különféle bóvlikkal – nincs kinek ajándékozni (mindenkinek tele van a panelje). Egyáltalán: hol van már az a láz, hogy megjelenéskor rögvest le kell csapni egy-egy jobb könyvre, mert másnap már csak az utánnyomásban reménykedhetsz. (Kiadók is mennek tönkre – amúgy meg ki nem?)

Saturday, June 09, 2012

Norilszk III vasútat építet

Norilsz III Norliszk II ugyanis foglalt: Lengyel József (író, GULÁG túlélő) még 56 előtt írt egy novellát ezzel a címmel. A sarkkörön túli – a Kola félsziget közelében, hogy be tudjad tájolni – a Gulág egyik titkos telepén olyan rémes állapotok voltak hogy lázadás tört ki, amihez az őrszemélyzet is csatlakozott. A GPU kiszállt és mindenkit legéppuskázott. Azóta csak pipacsok teremnek a dombon. A vasútat Sztálin akarta megépíttetni a sarkkörön túl Szalekhard-tól Igardig (1300 km), hogy bekapcsolja a transzszibériai vonalba e fontos nyersanyag vidéket. - de ’53-as halála után az oroszok feladták a rosszemlékű projektet, ami megépült szétmállott a fagyban, a síneket széthordták. Most újrakezdik, a BBC meg csodálkozik, mi a francnak kell ide, a világvégére, vasút? Hát azért, mert Norilszk a világ második legnagyobb nikkel lelőhelye. Óriási csata folyik a bányáért és feldolgozó üzemekért (az egész város egy nagy gyár mínusz 40 fokban). Oleg Depiraska millárdos (a Russal tulaja) és egy másik bojár (Viktor Vekszelberg, kisebbségi tulaj) küzdenek, kéthavonta olvasok a csata állásáról az FT-ben. Na most a mamut-gyárnak egy baja van: az anyagot eddig csak repülőn lehetett elszállítani, ami nagyon drágította a termelést – ezért kell a vonat. Most is van vmi, de messze és ölég gyenge. A várost ezért kell összekötni a sarkköri vasút eddig megépült vonalaival. (Közben egy hídat is kell építeni az Ob folyón. (Van ott pénz…) De nem is ez a lényeg, hanem az, amitől a Norliszk II titkos tábor volt, és amiről ma sem igen esik szó: itt ritka földpátokat termeltek már Sztálin alatt is: pl. palladiumot, - ami ma alapanyag, a katalizátorokhoz kell és csak a ruszkiknak, meg Kínának van belőle, de termelnek iridumot, és persze platinát is. És mivel ezek nagyon drágák ezeket lehet repülőn szállítani: kell a hely: így jött elő a vasútprogram. . Megnéztem én ezt a Norilszk várost egy orosz fotóportálon, hát nyomortelep, csak panelházak miatt változott a 40-es évek óta. (De nagyon randák azok is…) Igaz, télen a földszinti lakások ablakai fölé ér a hó, a kapun nem lehet kijönni… Aki itt megél – megérdemli. Depiraska állítólag jól fizet, de ahogy elnézem, embertelen körülmények uralkodnak. (Pl. ha egy mozdony kiájul, ledobják a töltésről, ilyesmiről több fényképet is mutat a ruszki blogger.) Vadkapitalizmus megy ott, nagyban. Meg a kizsigerelés.

Labels:

Wednesday, June 06, 2012

kutyaharapás

Evie kutya - belga juhász - lányomé. Nálunk van napközben, este én viszem haza. A ház előtt látom, hogy egy pasi jön seggel kifelé a kapun, na persze a kutyájával, -ami viszont nem láccik, csak gondolom. Egyszercsak a segg (pasié) eltűnik, egy hang aszongya: na eriggy! és már vágtat is felénk egy bulldog. Evie örjöng (pórázon, naná) én elé állok, azaz a támadó kutyának háttal. Aztán már csak a fájdalmat, meg hogy a nadrágszáram nedves, tornacipőm meg véres. A pasi (akinek a segge kiláccot) végre előkerült. Baszod, miért nem viszed pórázon azt a kib...ott kutyád?" kérdeztem, miközben már nagyon fájt a vádlim, és a tornacipőm csurom vér lett. "Az én kutyám nem harap....!" - mondja. Én (négykézláb, hogy feltűrjem a véres nacim - "Hápersze én haraptam meg magam!" - és elküldtem a p...ba a fószert. Lányom kérójában kimostam a sebet. A fürdőkád csurom vér lett - látni nem láttam, milyen, csak hogy kb. 4szer4 cm - mert a vádlim hátsó része kapta a sebet, vhol a közepén. Csak annyi láccot, hogy darab hús kilóg a sebből és hogy a lábszáram pirospozsgás:)... Letusoltam, nadrág feltűrve, SZTK. Sebészet, - este egy lélek se hálistennek - asszisztensnő mindent előkészit: kitisztitja a sebet, kikészíti a Tetanusz injekciót, kötszert, Betadint. Orvos ránéz, mondja okés, egy hét mulva jöjjön, de kötést le is veheti pár nap mulva. Ma volt egy hete, végig fájt, most már ujabb hét, más kenőcs került rá, kicsit komolyabban vették a dolgot. A jó k...va életbe. De nem is ez a poén. A pasi (akié vadállat) felmegy a lányomhoz s következő szöveggel: "azt hittem a maga apja - mármint én, alma - egy úriember, de aki azt mondja hogy menjek a pi---csába az nem az...!" - na erre varjál gombot. Se az, hogy soha többé poráz nélkül, se az hogy nem gondoltam volna. Na jó, mondta azt is hogy bocsika, azért jött fel. Oké, én vagyok aki tulreagálom. csakhát az a gáz, hogy éjjel fáj ha ráfordulok, nem tok alunni. Banyeg. A nadrág totálkáros, De nem küldöm el neki a számlát (az újról) még azt hinné, hogy tényleg uriember vagyok...:) Pedig neeeem. Kőbánya rulez!

Saturday, June 02, 2012

Diszlexiások örüljetek

Amerikai kutatások kimutatták, hogy a komoly vállalatvezetők körében jelentősen több a diszlexiás, mint a lakosság körében (35% szemben a lakosság 15%-ával. Nem szeretnek olvasni és írni, egy-egy témáról hamar leszállnak, újabbak viszont érdeklik őket (egy darabig) aztán ugranak. Ettől lesznek kreatívak, - mondja a kutatás. Ugyanez vonatkozik az un. Asperger-szindromásokra (apró részletek érdeklik őket, nem hajlandóak a nagy egészre figyelni, rendszámokat meg tudnak jegyezni, azokból fura következtetések vonnak le stb.) Ők viszont az IT világában sikeresek – a Silikon Valley-ban boldogan alkalmazzák őket – hasonlóan az autistákhoz. Szóval eljött az aranykor, nem kell szomorkodni, ami betegség az egyik világban, az megengedhetetlen előny a másikban (versenyszféra, programozás). Hurrá – a Jóisten mindenkinek más előnyt kínál, csak élni kell tudni velük. (És nem kell nagy pofát nyitni a normálisoknak…) Forrás: The Economist.

Friday, June 01, 2012

Újra irom a blogom

bocsi, eddig könyvet írtam éjjel-nappal, kész vagyok vele, most majd fogok írni (Szerelmeskönyv a címe - munkacím) kicsit húzós volt, és még azért bütykölni kell rajta. Köszi, hogy volt aki hiányolt, hát most itt leszek már, mert újságba, folyóiratokba nem igen jutok el (becsukatak, vagy nem fogadnak) nem panaszkodom, mert van ahová igen (eljutok) - csak mondom, h rosszak a meterológiai viszonyok. Írni jó - hát még ha kommentelnek is, cső mindenkinek aki szeret, majd jövök