Thursday, June 29, 2006

a hobbifotó halála

Digifotó, - a nyomkodás forradalma. Vagyis, hogy más lett a fotózáshoz és a képekhez való viszonyunk. Kezdetben volt a fényképalbum, hatszor-hatos képek gondosan beleragasztottuk, lehetett nézegetni, vendégek, unokák stb. örömére. Aztán jött a harminchatos tekercs, szabadabban és többet lehetett fotózni, bár meggondolta az ember mit igen, mit nem. Az albumot felváltotta a tasakos fotótár. Azt is lehetett nézegetni, vendégek, unokák stb. Végül megjött a digikaméra és elszabadult a kreatív őrület: 250 kép egy memóriába, viszel magaddal pár pótmemóriát és akár ezer képpel jöhetsz haza Abbáziából. Itthon nem kell elvinni nagyíttatni, másoltatni, papír-képet gyártatni. Beleöntöd az egészet a laptopba, - és máris van mit nézni---
És nézik?
Hoppá, ennyi képet senki sem akar már nézegetni. Még én sem, aki csinálam őket. Egyébként is a család ugye ott volt veled, nem igazán mutat kíváncsiságot. Vendégeket nem lehet ezzel untatni, unokák tesznek az egészre, Mancika mást akar - az egyetlen képolvasó, ami minden fotót „lát”.
A képtömeggel van a baj – (részben). Mert az ember nem válogat a már kész digi képek közül se: tíz fotó van ugyanarról a delfinről, (vagy a vaporettoról, vagy a Tower-ről) ugyanabból a beállításból – de egyiket sincs szívem (türelmem) törölni, pedig így nézhetetlen. Viszont nagyon jó, hogy meg van a laptopban.

Thursday, June 01, 2006

törökök haza! - a multikulti vége

Berlinben a Rütli iskola volt az első, mely becsukta kapuit – a tanárok nem bírták tovább a napi erőszakot – gyerekek az udvaron, osztályban, könyvek, bútorok repültek az ablakon. Az iskola többségében török másod-harmadgenerációs török gyerekekkel. Aztán kiderült hogy más iskolákban is ez van, van olyan is, ahol a bevándorlók azzal dicsekednek, hogy puhára verik a németeket. Legutolsó: az igazgatónő szemére monoklit vert egy srác. (Kórházban.) A srác bokszoló. Török. Tizenéves. Már volt rendőri ügye - kisebb bunyók. Már volt rituális gyilkosság - egy arab lány "becsületét" védték meg bátyjai, véresen. Párizsban inkább utcán: ott is a beilleszkedés nem megy. Mert hogy nincs értelme, kugy sem kapnak munkát. Ha meghallja a patron az arab nevet, máris mondja, hogy na-neeem. De meg se kell hallania...
A németek még próbálkoznak. Speciális osztályok, sport és játék. (Ld. a szemkiverős bokszoló tinit...) Egybként a török gyerekek ezt a foglalkozást kedvelik. Amúgy nem érdekli őket az iskola, tanár, német kultúra. Ha itt nem, akkor mennek a korán-iskolába, ott maguk között vannak, imám meg tömi a fejüket a Nyugat haláláról szóló dumával.
Nem megy ez. Hazaküldeni őket nem lehet, az iskola működésképtelen, évente kétszer-háromszor az utca is az. Módszer nincs, az előítéletek nőnek (mindként oldalon.) Szkinhedek tábora nő, nyomulnak. Valószínű győz a radikális kitoloncolás-politika.
Hollandia: a legliberálisabb ország egy pillanat alatt fordult át idegen-ellenesbe. Hirsi Ali nevű afrikai nőt megfosztották állampolgárságától. Pedig nemcsak holland lett, hanem képviselő. Az afrikai nők elnyomását kritizálta, egyébként ő a szerzője a Submission c.nő-elnyomás ellenes filmnek. Különös, hogy rendezőjét, Theo van Gogh-ot egy iszlám-radikális ölte meg, és pont azóta fordult a kocka: a közvélemény, kormány idegen ellenes lett – egy pillanat alatt. És most a kormány is, a közvélemény is úgy dönt, hogy mind az iszlám terroristát, mind Hirsi Alit – az áldozatot – eíitéli. (Hirsi Ali rejtekhelyen él, mert halálosan megfenyegették az iszlámisták... Fényképe a nagyobb nyugati lapokban -sajnálkozással egyetemben...) A nőt mondvacsinált ürüggyel, - azért, mivel megváltoztatta születési dátumát. – az új törvény segítségével egy nap alatt megfosztották állampolgárságától, most kimegy Amerikába az Enterprise Intézetbe. A belügyminiszter a haját tépi. De a közhangulaton már nem segit. Hirsi Ali népszerűsége pár hónapja még 80%-os volt, ma már 50% alatti. A kormányzati hangulat radikálisan megfordult. Vége a multikultinak. Szép illúziók. Hirshi