Wednesday, October 30, 2013

SMS-kultúra és beszédfelejtés


Micsoda tévedés volt: a blogoszféra és fórumozás (überhaupt: az Internet) berobbanásakor mi, süket filoszok attól féltünk, hogy a jónép elfelejt olvasni, hogy kikerülik a könyvet, írástudatlanok lesznek a felhasználók. Mára kiderült, hogy legalább annyit olvasnak – többek között az e-Book hatására – mint korábban. (És persze az interneten is olvasni kell – közhely.) Viszont beszélni felejtenek. Figyelem az óráimon a hozzászólókat: egy jó mondat (félmondat) és kész. „Fejtsd ki, légyszi”, újabb félmondat. Ahogy az SMS-ekben, vagy twitterekben: „mekkora gyökér vagy”, „jó szöveg, király stb. – párszavas soundbite-ok íródnak le, vagy ha kell, hangzanak el: bővített mondat ritkán, hosszabb fejtegetés nagyritkán.  artikulált beszéd – beszélgetés, érvek kifejtése – egyre nehezebben megy annak is aki vállalkozik rá, mert egyszerűbb elintézni egy smiley jellel, vagy odavetni,hogy taplók ne látogassanak ide.

A beszéd töredékesedik, felejtődik – nem tűnik el, az isten szerelmére, nem mondok ilyeneket, de ritkított változatában vegetál tovább. Nem mondom, vannak hosszú elemzéssel teli blogok, sőt inkább csak ott találok olyanokat, de az élőbeszédre és az elemző megnyilvánulásra rányomja a bélyegét a félmondatok tánca. (Bocs a képzavarért…) Ha az egyik bírja még mondatfűzéssel, a másik türelmetlen, félbevágja, közbeszól (soundbite) és vége.

Tuesday, October 29, 2013

Orosz zsenik a pódiumon


Tegnap (2013. okt. 27) este a Mezzo-n, (lassan az egyetlen csatorna, amit tudok nézni) Valerij Sokolov játszta Csajkovszkij Hegedűversenyét. Totál kikészített – a gyönyörűség, meg ez a huszonéves (pontosan: huszonhét éves) nagy darab orosz (ukrán).

Egy időben a Pernye szalonban – jó régen, mondjuk a 60-as évek végén – az volt modi,hogy Csajkovszkij nyálas és romantikus, nem kő hallgatni, van itt Bach meg Mozart legyen elég annyi. Én is beleestem ebbe a kórságba, hülyeség volt. De hamar kinőttük - kinőttem, persze...

Most is majdnem könnyezve figyeltem az áradó II. tételt, ami annyira orosz és megváltó muzsika - még ma is az megy a fülemben, (Ohrwurm- mondják az ilyesmire a németek).

De nézni is jó volt. Sokolov végig csukott szemmel játszott (nem izzadt a káprázatos technikai feladatokon), ám a III. tétel cadenciája után egyszer csak összemosolyog a karmesterrel (David Zinman-nal): "meg van", - mondta ez a mosoly, és kavart tovább felszabadultan.

Sokolov csak egy sorban, legalább nyolc világklasszis zongorista utazik szerte Földgolyón fesztiválról koncertre, meghívásról versenyre. Hegedüsből kevesebb van – nehezebb a hangszer? – de az Ojsztrah iskola ma is él. (Sokolov – a koncert előtti beszélgetésben rá hivatkozik…) Bár ő kikerült a Menuhin iskolába 17 évesen… És kedvenc darabja a Bartók II. hegedűverseny.

Hogy a túróba csinálják? Van rá pénz (minden nagyvárosban van konzi? Vagy ambicionálják, hogy jelen legyenek a zenében? Vagy nem lehet kiölni se diktatúrának, se pénztelenségnek?. vagy ez az egyetlen kitörési pálya? Ki tudja... De nagyon jelen vannak, keményen-vastagon. Vengerov, Kissin, Volodov, Daniil Trifonov, Kirill Gerstein, korábban Luganszkij.