Wednesday, May 21, 2014

Irodalom - Wall Street meccs: 1:0 (avagy az írás hatalma)


Ez most egy kicsit hosszú lesz, de figyeld meg - megéri végigolvasni...:

Michael Lewis író,  pár éve beállt brókernek, alul kezdte, szépen felkapaszkodott (akkor még a Salamon Bros-nél - mára megszünt), aztán amit látott-tanult megírta (Bróker póker c. könyvében.): a simlit, csalásokat, lehúzásokat. Nem volt nagy dobás. Ám most a Flash Boys c. könyvével megrengette a Wall Street-et. A téma az un. High Frequency Trading (HFT) – ami a tőzsdén belül egy hipergyors műveletre képes rendszer. Hiper? Az nem kifejezés: ez a rendszer egy milliszekundum alatt egy millió üzletet képes lebonyolítani. Két összetevője van – úgy értem a legfontosabb kettő – 1: üvegszál optikán fut az információ (megrendelés, vásárlási-eladási utasítás), ami fénysebesség két-harmadával viszi az infót, - amit akarsz. 2: speciális szupergyors számítógépek sora.

De még ezen belül is van finomítás: a normál üvegszálas adatközlés kb. 5-10 éve ismerik, - flash trading néven futott, 2010-ben okozott is tőzsdei cirkuszt (ld. flash crash) – de ez nem volt elég hatékony (nem hozott elég zs-t a befektetési bankoknak . Mert az ekkor használt kábelrendszer cikk-cakban futott – mondjuk a Wall Streetről Chicagoba. A cikk-cakk-os út – viszont - hosszabb, a rjta futó infó lassabbanjut el céljáig, -az  időveszteség pedig pénzbe kerül. Illetve forditva: ha gyorsabb vagy, tied a zs. amit gyorsasággal nyersz. felgyorsítanák a rendszert, akkor azon milliárdokat lehetne keresni – minden tőzsdéző előtt happolnák el a nagy üzletet. Ezért kitalálták, hogy egyenes vonalban vezetik a kábelt, - átfúrva hegyeket, tavakba le, golfpályán keresztül – így a normál 64 milisecről 20 millisec-re vitték le a sebességet. Vagyis: aki ezt a rendszert használja minden tőzsdei résztvevőnél gyorsabb, előbb vesz és előbb ad el, mint bárki más. Ő az első a sorban. Lewis azt mondja – sok-sok interjújának egyikében, - hogy olyan ez, mintha a lóversenyre úgy érkeznél, hogy tudod, mi a végeredmény és így fogadnál a többiekkel (a többiek ellen) – hát persze h te nyersz.

A rendszert egy kis – titkolódzó - bankcsoport használta, és tömte zsebét, mert minden kliensüktől lecsíptek egy pár centet – milliós részvény pakettnél az már valami. És akikről levettek pár centet még így is jól jártak, mert e gyors rendszernek köszönhetően, mint kliensek, lekörözték a többi, részvénnyel hagyományos vonalon kereskedő klienset. Épp ezért ezek a fiuk „titkos társaságkén” dolgoztak. Mert ha más is megtudja ezt a titkot, akkor már többen vannak ezzel a nyerő rendszerrel a piacon és kevesebb jut a titkos társulatnak.

Aztán jött egy kanadai bankos-tőzsde guru – Katsujama nevűk –azt tűzte ki céljául, hogy megvédi a befektetőket – egyfelől azokat, akik ki voltak zárva ebből a klubból és nem tudtak annyit keresni ,mint a klubtagok, másrészt a klubtagokat, akiket a rendszer működtetői kopasztottak.

Nem részletezem, lassan kiderítette, mi van, - áttörte a titkolódzás falait - Michael Lewis meg elment hozzá tanulni. Katsujama sok mindent mesélt neki, de ő meg volt olyan dörzsölt, hogy kitalálta a high frequency trading egyéb, - titkos - szabályairt is, - és meg megírta, a Flash Boys c. könyvében.

Itt jön a csavar: a könyv még levonat állapotában volt, mikor szimatot kapott az államügyész, hogy itt valami csalásféleség van a tőzsdén, és nyomozásba kezdett – Michael Lewis útmutatása nyomán. Lesz még cirkusz belőle. (Michael Lewis már kapott néhány fenyegetést: "köszönjuk M.L. - hogy kizsebeltél bennünket." stb.)

Szerintem itt az fordult elő, hogy egy iró, egy humán fazon tudta megmozgatni a pénzügyi szektor lelkét, a Wall Street-et. Az irodalom hatalma – mondhatnám nagyképűen. De majdnem az. (várjuk ki a végét: lehet, hogy az államügyész se tudja áttörni a befektetési bankok falanxát. És minden marad a régiben. A rendszer meg működik tovább – illetve a high frequency trading miatt – jóval nagyobb kockázattal, veszéllyel, mint korábban.