Sunday, June 23, 2013

Harmadnapon

A szemben lévő házban a vizavim ajtaja nyitva, ha erőlködöm, be is látok. Xavér bácsi – nyolcvannyolc múlt Karácsonykor, szép szál férfi, egyedül él. Mikor muskátlijait gondozza, integetünk egymásnak. Most, csak a cipőjét látom, az ajtó takarja, a földön fekszik. Hívom a a szomszédját, nézze már meg mi baja van. Oké, - mondja. Mentő jött.
Pár nap múlva találkoztam a bácsival, csupa seb a feje. Hogy csak elesett, semmi komoly.

*
A bácsi ajtaja nyitva, egy bőrönd támasztja ki a huzat ellen. Hívom a szomszédját, nézze meg mi baja. „Ne hisztizz, biztos alszik, nem fogok állandóan járkálni, semmi baja!”

*
Másnap ugyanúgy áll az ajtó, bőrönd támasztja, este nem ég a lámpa.

*
Újabb nap. Ajtó nyitva, bőrönd nélkül. Két fekete ruhás férfi a lakásban. Járkálnak. Az ajtó nyitva.

*
Harmadnapon a balkonról eltűnt a muskátli sor. Az ajtó nyitva.

Wednesday, June 19, 2013

Alföldi búcsúja (Nemzeti: Mephisto)

Az előadás kritikáját majd megírom másutt, most csak a búcsú hangulatról a Nemzetiben, a Mephisto előadásának végén. A fél órán át állva tapsoló közönségről, és némi finnyáskodásról. Tényleg hihetetlen volt, ahogy a közönség elbúcsúzott Alfölditől: a vastaps nem akart szűnni, már lejött a vasfüggöny is, már össze-vissza ugráltak a színészek, aztán a publikum elkezdett felállni és füttyültek, kiabáltak, és tapsoltak.

Mindenki ingujjban (kinn: 35 fok), amit csak azért említek, mert mellettem egy zakós – egyébként két méteres - manus. Nem tapsol. Az első rész végén se, most meg pláne nem. Nem tetszett neki ez a búcsú? vagy illetlennek tartotta a tüntetést? - nem tom, lényeg az, hogy csak fészkelődött. Aztán, mikor mindenki felállt kiment a nézőtérről. De gustibus non est disputandum, persze a hivatalosságnak se nagyon tetszett (miért ez a proteszt?). És ez az öltönyös óriás csak másolt…

De lehet, hogy csak rosszindulatú vagyok.

Monday, June 17, 2013

Amikor a jobboldali kormány fékez (Horthy környezete)

Olvasom Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege c. nagyszerű könyvét - kemény történész meló, precÍzen adatolt, levéltári alapon is álló munka. Azt tudtuk, hogy az antiszemitizmus kezdettől fogva benne volt a rendszerben. Ámde, Ungváry azt a furcsaságot is kihámozza az adatokból, hogy pl. Horthy belügyminisztere volt az, aki fékezte a nyilas tömegnyomást, ami még drasztikusabb antiszemita törvényeket igényelt, sőt szabotálta Teleky Pál zsidó-törvényeit is: mert másképp nem tudta volna tartani a magyar gazdaság fejlődését (mondja Kersztes-Fischer Ferenc). Mert hogy az antiszemita törvények motorja a zsidóvagyon (földbirok, üzemek elhappolása - "zsidó zongora", ahogy Révész S. írja a Mozgóban) kisajátítása. (Minél előbb, minél többet - hm.) Érdekes, hogy Keresztes-Fischer ennek látta kárát és tett valamit ellene. Fura felállás.

Thursday, June 13, 2013

Vizsga - gyöngyszemek

A hallgató tételt húz: Huntington: A civilizációk összecsapása… c. könyvét ismertetni és komentelni.
Belekeveredik a keresztes hadjáratokba meg a török hódoltságba…

Segíteni akarok:

Kérdés: mondjon mai Iszlám országokat

Válasz: Izrael, Libanon… és, hm

Másik vizsgázó:
Téma Max Weber Protestáns etika és a kapitalizmus szelleme c. tanulmánya

Kérdés: Mi a felekezeti megoszlás protestánsok és katolikusok között a mai M.o-on?

Válasz: M.o.-n nincsenek protestánsok, csak reformátusok.

Kérdés: Weber szerint hol gyorsult fel a tőkés fejlődés Európában a reformáció megjelenése után?

Válasz: Olaszországban.

Újabb vizsgázó:
Kérdés: mi a globalizáció?

Válasz: Jó dolog, mert az ember olcsón vehet és drágán adhat el valutát

(Ezt ugyan nem értettem, de üsse kavics…)

Tuesday, June 04, 2013

Amerikai regényírás a csúcson

Ezen a télen kb. 16-18 regényt faltam (élveztem, eBook, ugye) és tegnap végre befejeztem az ezeket összefogó (elemző, nagyképűen) írást. (két hónapig skribáltam…) Fantasztikus teljesítmény ez a regényáradat -, - egyszer már írtam itt, hogy a tengeren túli írók ma a világirodalom csúcsán állnak, de most belemászva ennél bonyolultabb a dolog. Először is annyira sokszínű, hogy csak győzd felfogni. Egyfelől ott van Paul Auster Sunset Park-jának (2011)– majdnem naturalista körképe, ám abszolút real time-ban tartva: már Lehman bukás (a nagy válság) utáni kilakoltatások is benne vannak. A másik póluson ott van az elvarázsolt David Foster Wallace posztmodern regényfolyama (The Pale King, 2011, posztumus publikáció), nehezen rágod át magad, de megéri – a regény az adóhivatal (IRS) világában jáccódik, minikörnyezet, ám a mellékszálak – olykor csak egy-két oldalasak - behálózzák a láthatatlan Amerikát is. De ez csak az egyik dimenzió. Aztán ott van Michael Chabon, különleges stílusbravúrjával, egyébként is a szürrealista szatíra-irónia mestere (Telegraph Avenue, 2012) háttérben egy vinyil lemezeket árusító kóceráj (retro stb.), na jó kicsit sokat szótáraztam itten, Chabon finnyás irodalmi anyagával küszködve. De olyan bombák robbannak közben, amiről nem is álmodnál. (Nem beszélek most a magyarul is olvasható The Yiddish Policeman’s Union – 2007 - c. abszurd disztópia-örületéről, pedig megérné – ilyen se nagyon van ma a világban.)


És persze Tom Wolfe (Back to Blood, 2012) nem a csúcs, de tobzódik, - sajnos lehúzza WASP őrülete, miszerint Amerikát az teszi tönkre, hogy „white-anglo-saxon-protestant” tömb már csak a lakosság 15%-át alkotja. Hm, marhaság. De felfedezi a kisebbségek közötti „háborút” – afro-amerikai ekézi a kubait, kubai a Haiti-ból jöttet, együtt a venezuelából menekülteket stb. Ölég durván megy ez a caroussel – kár hogy nyelvileg is rá akar segíteni, pl. értelmetlen betűfoszlányokkal érzékelteti az ordibálásokat, beszólásokat. De még így is nagyon kemény.

Elköszöntem Philip Roth-tól is (itt a blogban már írtam róla, hogy abbahagyja) de a The Human Stain (Szégyenfolt, angolul: 2003, 2011) óriási dobás: egy néger fehérnek adja ki magát, el is fogadják, csak késői szeretője tudja róla az igazságot. Persze – időjátékkal: öregkorában, mint egyetemi tanárt lehetetlenné teszik – fura módon: rasszizmussal vádolják (diáklányok jelentik fel, hogy négerezett (!) a tanári kar secperc felkapja a vádat és megindul az hajsza…)

Na, nem folytatom.

Európából nézve - behozhatatlan előny. Az USA-ban viszont ahogy halványodik az „amerikai álom” – közeleg vagy épp beköszönt a válság – erősödik a regény pozíciója, hangja, figuratív képessége, - vagy hogy is kéne ezt mondani? Ám mégis, valahogy így érzem: krízisműfaj? Vagy csak The Great Gatesby tradíciója folytatódik, hálistennek.

Roth Everyman-je (2006) már nem fért bele, pedig szeretem, olyan pesszimista mint az élet. Kedvenc jelenetem, mikor az idős, nagybeteg faszi figyel egy csajszit, aki reggelenként a háza előtt fut. Végre meg meri szólítani, a csaj megáll, közhelyeket tud csak kinyögni, a csaj megígéri hogy majd hívja, aztán filmszakadás: a kedves futó leszarja. Hát persze: mi lehetne más? Vége. Bár még jön egy két zökkenő a sírig. Szóval ez kimaradt. Majd máskor. Nagyon depis írás, nem volt hozzá lelkierőm.

Sunday, June 02, 2013

Szíria - polgárháború és új Közel-Kelet paradigma

Azért ez a szír felkelés és annak leverési kísérlete egy radikálisan más közel-kelet felállást sejtet. Schwarz-auf-weiss kiderült, hogy nincs olyan h iszlám, a szunni felkelők és az siita kormány, valamint mindkét oldalon vallási alapon felsorakozó arab államok (szunni oldalon: Szaudiak, Katar, szunnita oldalon: Irak) – szóval ez a felállás azt mutatja, hogy az arab világon belül valami egészen más ellentétek feszülnek, mint amiről a tévében vagy újságokban dumálnak. Mélyebb ez az ellentét, - vallási-fundamentálás - és most még ennél is jobban elmélyül (mert egymással háboruznak).


Hogy csak a két szembenálló nagyhatalmat említsem: a szunni Szaudiak és siita Irán meghatározóbb törésvonal lett, mint bármi korábban. Ez a mélyebb szembenállás (konfliktus) Izrael fenyegetettségére is kihat: egyfelől csökken az országra nehezedő nyomás, másfelől (ha az oroszok leszállítják a rakétákat Szíriának) nő a fenyegetettség.


A helyzet bonyolult: Zbignew Brzezinski pár hónapja úgy nyilatkozott hogy nem olyan egyszerű választani, hogy ti. kit támogasson az US, a felkelőket, vagy az Assad rezsimet. Amiből Amerikán belüli vita támadt, (McCain is beszállt: intervenció mellett…) – a vita nem dölt el, Obama kivár, de hogy egy új stratégiai tér nyílt meg, az igen valószínű. Ezzel az US helyzete is bonyodalmasabb lett. Legalább is a Közel-Keleten.

Pl. mit lép Törökország? Melyik oldalon lép be a konfliktusba és mennyire? Most épp ismét EU-ba akarják felvenni őket? Hozza magával ezt a szír háborút is? Mi lesz az orosz-izraeli viszonnyal? (Rakétaszállítás) Németország mit csinál?
Szóval gáz van.