Wednesday, March 21, 2012

a családfotó halála

Digifotó, - a nyomkodás forradalma. Vagyis, hogy más lett a fotózáshoz és a képekhez való viszonyunk. Kezdetben volt a fényképalbum, hatszor-hatos képek gondosan beleragasztottuk, lehetett nézegetni, vendégek, unokák stb. örömére. Családi fotóalbum. (Emléxel még? volt ilyen.) Aztán jött a harminchatos tekercs, szabadabban és többet lehetett fotózni, bár meggondolta az ember mit igen, mit nem. Az albumot felváltotta a tasakos fotótár. Azt is lehetett nézegetni, vendégek, unokák stb. Végül megjött a digikaméra és elszabadult a kreatív őrület: 8 giga kép fér egy memóriába, amivel akár ezer képpel jöhetsz haza Abbáziából, vagy a bölcsi zsúrjából. Itthon nem kell elvinni nagyíttatni, másoltatni, papír-képet gyártatni. Beleöntöd az egészet a laptopba, - ma már nem is igen nyomtatják ki őket. Mert azonnal van mit nézni.

És nézik?
Féner Tamással dumálunk erről, hogy mi a szem, a látvány, a kép és a fotó új viszonya, mit nyertünk, mit veszítettünk e fordulaton. Nem optimista.
Mert ennyi képet senki sem akar már nézegetni. Még én sem, aki csináltam őket. Egyébként is a család ugye ott volt veled, nem igazán mutat kíváncsiságot. Vendégeket nem lehet ezzel untatni, unokák tesznek az egészre, Mancika mást akar - az egyetlen képolvasó a laptop, ami minden fotót „lát”.

A képtömeggel van a baj – (részben). Mert az ember keresi az optimális látványt, a szöget, nem kell spórolnia a filmmel, vagyis nem lacafacázik a kreatív fotózással. De nem válogat a már kész digi képek közül se: tíz fotó van ugyanarról a delfinről, (a vaporettoról, vagy a Tower-ről) ugyanabból a beállításból – de egyiket sincs szívem (türelmem) törölni, pedig így nézhetetlen. Viszont nagyon jó, hogy meg van a laptopban.

A családi albumnak vége. Talán a nézésnek is. (inkább nyomkodsz, mint hogy élvezd a tájat, látványt, várat, városképet stb. Ahogy azt a városi legendák által megörökített japcsi turisták csinálják: körül se néznek, csak a gépet töltik fel:) De ez már más kérdés - a gépi nézés szociogiája.

A dolog iróniája, hogy a hogy a kompaktokat és a milliós digitális csodagépeket kezdik kiszorítani az okostelefonok. Már nagyon ott vannak.Kéznél és egyre jobb képeket csinálnak. (kompakt diginél jobbat) És akkor az iPhone és társai néznek, nem a digi-gép.

Tuesday, March 20, 2012

a "nemzeti emlékezet" - kihagy

Tegnap (hétfőn, márc. 19.-én) volt évfordulója annak, hogy 1944-ben a németek megszállták Magyarországot. Rémes dátum – nemcsak baloldalnak, nemcsak az üldözötteknek – a nemzetnek. De úgy látom,hogy a Népszabi elfeljtette, de egyébként sincs olyan újság – igaz nem mindegyiket néztem át, javitsatok ki ha tévedek – ami akár egy kis hír erejéig hozta volna,hogy a szörnyűségre emlékezzünk. Hogy itt egy rémség évfordulója volt. Mintha a "szövetséges csapatok" (németek) csak vendégeskedni jöttek volna... és ezért nem kell bolygatni a multnak ezt az oldalát. Na ne máááá!

Nincs évfordulója, (emlékezete) annak, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre pisztolygolyókkal fogadta az őt elfogni érkező Gestaposokat (elvitték, perszehogy – Sopronkőhidán végezte) Én őrá amíg élek büszke leszek. Mellesleg ez is márc. 19 következménye a sok-sok szörnyűség között.

Nemzeti emlékezet? Ugyan kérem….

Monday, March 12, 2012

A Toronyban

Azt a lapot, ami túl fogja élni a papíros-újság becsődölését (na jó, hanyatlását, pusztulását) - a világítótorony tetején csinálják.(Cape Finisterre, Galicia, - Spanyolország, legnyugatibb tengerpart.) A high tech elektronika az alsó emeleteken, tizenhárom mérnökkel. A főszerki (Afganisztánt járt főtiszt, egyébként mérnök, író, nyolc nyelven ír-olvas-számol, alvatlanságban szenved, húsz órát dolgozik. Jött vele egy csodarabbi, aki ellát az Atlanti óceánon túlra, bele a fiókokba, tárgyalóasztalokra kitett táskákba, zsebekbe, sőt a Washington-i „safe room”-ba. Egy Harvardról kirúgott közgazdász célkeresztjében Oroszország, meg Irán. A rovatvezető francia politológus , (tévés múlttal), a kultúra rovatot egy olasz stylist vezeti. Nemzetközi csapat, pénzük, mint a pelyva. Mert ők az egyetlenek akik minden titkot tudnak, többet, mint a Wickleaks, ezért.milliós előfizető táboruk van. Ja, és ők tuti, hogy tulélik a printed press halálát. A technika, amivel nyernek (túl a titkok tudásán…)

Ilyen újság ugyanis még nincs a világon. A holnap „papír-technikájával”, monitorrá alakuló papírral dolgoznak. A nyomtatott lapban – hála az IT robbanásának – mozgóképet is tudnak hozni: kinyitod az újságot, olyan, mint a többi, de a papír, ha hozzáérsz képfelület lesz, bálna bébi születése Ausztrál partoknál, klipp, rövid tévé-riport fut rajta, francia választások, iráni atomkonyha stb. amit akarsz. Ha végeztél a nézegetéssel, olvashatsz tovább, a kép eltűnik, a papír-újságot lapozhatod míg meg nem unod.
Csinálják a holnapi számot, mindenki ezerrel pörög, pezseg az élet, a képernyőkön annyi a hír, hogy nem győzik, egymást szorítják ki az elemzések, a képek, a megszerzett – titkos – dokumentumok.A számban minden le lesz leplezve, meg lesz magyarázva, lesz itt mit olvasni…

De most gáz van: lassanként csend lesz, a képernyők elkezdték törölni önmagukat. A hanganyag recseg, szavak maradnak ki, aztán hosszú szünet, majd szuahéliül beszél valaki, és kész, vége. A képernyőkön egyik hír önmagát delétálja, a másikat egy harmadik töröl, szép lassan tűnnek el a hosszabb írások, isteni videoriportok. Teljes melt down, szétolvad az egész.
Ráadásul ez a vihar is. Óriáshullámok döntögetik a világítótornyot, az Internet-kapcsolat megszakad, az áram kimarad, a képernyők behunyják szemüket. Fél óra sem telik, a szerkesztők sorban állnak a mentőhelikopternél.

Éjjel három van, felébredek.

Lábjegyz: A képpé változó papír - létező találmány. Csak nagyon drága, természetesen.

Wednesday, March 07, 2012

Postán

-- Jónapot, egy levél, ajánlott ÉS expressz
-- Az nem megy, - vagy ajánlott, vagy expressz.
-- Gondoltam, mert hogy cirkusz van maguknál, szóval két példányban hoztam, ez itt legyen ajánlott, ez meg expressz. Mennyi idő alatt ér oda?
-- Ajánlott öt nap, expressz tizenegy.
-- Mér lassabb az expressz,
-- Mert döglik a galambpark, átmenetileg ők viszik a küldeményeket. Átszervezés van.
-- Jesszusom! És ha simán adom?
-- Az függ a szabadságtól
-- Mér, diktatúra van?
-- Szabadságolástól, asszonyom, maga nem megy nyaralni? Na látja, nincs, aki kezelje. Egyébként simán két nap alatt ott van.
-- Ez meg tértivevényes lenne, mert nagyon fontos, hogy megkap…
-- Mennyi nyavalyája van magának. Térti blanketta elfogyott.
-- Aszongya, hogy a galambposta azért működik?
-- Most már csak hozott galambbal. De ha jót akar, küldje futárral.
-- Maguk futnak is?
-- Másik cég, hölgyem, (Súgva az ablak résén át) ezt nekem nem is szabadna elmondanom, mert a konkurencia, szóval tudja, azok a bringás gyerekek.

(Három hét múlva)-- Reklamálni szeretnék. Itt a vevény, a levél nem érkezett meg, nekem meg kötbér
-- Menjen a Főpostára. Itt csak levelekkel foglalkozunk, nem látja ezt a sort?

(Főpostán)-- Reklamálni szeretnék, itt a vevény, a levél nem érkezett…
-- Mutassa, (keresgél, a tömeg morog) ja, ez Kiskunhalason fekszik, a gép nem tudja továbbítani, papír van benne.
-- Kőbe kellene vésni?
-- Jobban járna, az ugyanis csomagnak számít, azt viszi a vonat.
-- De csak ide két utcányira kell küldenem
-- Akkor meg mit flancol, vigye oda, jön itt nekem a vevénnyel
-- De a bíróságon igazolnom kell, hogy feladtam
-- Nézze én, látom gyereket vár, adok magának egy pecsétes bárcát, hogy feladta, Oké?
-- Papírom már van, de a levél még ma sincs a bíróságon, még jó, ha nem vágnak sittre maguk miatt.
-- Mér nem ezzel kezdte, börtöntöltelékekkel nem foglalkozunk. Ki a következő?

Saturday, March 03, 2012

idődaráló

A daráló enyhe kifejezés. Frangepán. Kati csodanő volt az osztályban, - ráadásul grófnő!, (akkor: titokban), isibe sállal járt harminc fokban is, mert a nyaka minden reggelre ki volt harapva. Igaz, csak a második órára vette fel, hadd irigykedjünk. Suli után kocsi várta, messziről bámultuk (benne szólt a zene - beájultunk). Mondják, férje meghalt (nem a harapós vette el), nehezen él. Dzsoko (srác) volt a nagyvagány az osztályban, félévre már tele volt osztfő-i, meg igazgatói intőkkel, lejárt boxolni, és azt suttogták róla hogy Z. tanárnővel (csinos művtöris volt) jár (talán le is feküdt vele) Huuu, nagyon imponált. Bár nem hittük el, csak mikor a tanárnőt kirúgták. Dzsokót láttam a múltkor, bottal jár, igaz, peckesen. A művtöris nő egyszer még előkerült, egy forgatáson az operatőrrel hajtott, akkor is csinos volt, eszembe jutott Dzsokó, hogy milyen jó lehetett neki. (A nő rákban halt meg pár éve…)

Nem minden sztori ilyen depis, a daráló fordítva is müxik: az osztályban volt egy szürke egér (kislány, senki rá nem nézett, ő pedig "bocsánat hogy élek" figura volt…) Mit tesz isten, kiment, L.A.-ben sztárdivattervező lett. Hogy csinálta? Fingom nincs. Ja, és volt még egy csinos (csodaszép) tanárnő. Fogadásokat kötöttünk rá, hányszor dug egy héten, meg hogy van-e rajta bugyi - ilyen marha kamaszfantáziákban zsongtunk az óráján. Aztán az egyetemen megint találkoztam vele, ott is döglöttek érte a pasik. Pár éve vmi nagy díjat kapott Portugáliában. Mi meg - akkor - csak a seggét néztük...

Mekkora hülyék voltunk! Frangepán Katit, meg Dzsokót csodáltuk… Nagy-nagy tévedés volt. Ha csak kicsit is odafigyeltünk volna a csodaseggű tanárnőre, ma mi lennénk helekopterek.

De az is lement a darálón.

Friday, March 02, 2012

egyszemélyes

ez egy egyszemélyes blog, én irom, én olvasom, - más nem - én törlöm (ha muszáj) mindenes vagyok benne. Jól elvagyunk, én meg én meg én meg én....
csak mondom, no hard feeling

Thursday, March 01, 2012

nyár, emlék, remény (hogy lesz még...)

M 7-es: a negyvennyolcadik kilométernél végtelen dugó, aki benne van, nem látja. Az csak izzad, - a gyerek bőg, a család szív. (Ha nincs klíma. Ha van, akkor is…)

Gyerek: apa, mér nem megyünk?
Apa: Karambol van, csak egy sáv megy.
Gyerek: Hol van karambol?
Mama: - mondtam neked, hogy ne erre jöjjünk, de neked nem lehet beszélni, most aztán hőgutát kap a gyerek.
Gyerek: Apa, a bácsi mért mehet a leállósávban? Mi miért nem megyünk ott?
Apa: az szabálytalan, … hoppá, maradjatok egy kicsit!

(Apa balra néz, egészen lelassít, mögötte torlódik a forgalom)

Mama
: Apád látni akarja a karambolt, most azért battyogunk.
Apa: őrület, a teljes hátsó részét leamortizálta, ezt nézd anya, .. három autó egymás tetején, azt a…!

Kisbusz a leállósávból: Te köcsög, mér nem húzol bele, bámészkodj a kupiban!
Gyerek: mi az a kupi?
Mama: Látod, nem kell más szerencsétlenségét nézegetni, - még a végén meglincselnek – látnád azt a tetkós társaságot abban a kisbuszban…
Apa: az ilyeneket kéne kiszűrnie a fakabátoknak…

Megindul a sor, a kisbusz besorol a család mögé. Hoppá, rendőrautó, a családot leintik – kiállítják.

Rendőr: Jó napot kívánok! Gépjármű-ellenőrzés. (Apa kiadja az iratokat). Rendben. - Egyébként miért nem engedte besorolni azt a kisbuszt?
Apa: De…
Mama: Az istenért apa, nehogy megszólalj. Még kiújul az aranyered!!!
*
A rendőr elköszön. Minden rendben. És még csak háromnegyed tíz. Fél óra és a parton. És előttük a hétvége. A boldogság.