Tuesday, April 20, 2010

Célkeresztben (behavioural targeting)

Ettől féltem. Nem is nagyon mentem bele. A Facebook címlistájának dúsításába – mondanám. Mert féltem, hogy áru leszek, nemcsak a nevem, hanem a teljes ID-m, olvasmány-listám, hogy milyen kajákat szeretek, milyen pizsamában alszom, ki volt a kedvesem és miért, Marhaság? Persze. És most itt van. A Facebook áttér a behavioural targetingre. (http://www.clickz.com/3626879) Aki ott szerepel, annak feltérképezik szokásait, vásárlási hajlandóságait, érdeklődési körét, pénztárcájának méretét (baráti networkje már rég be van darálva. Akkor mit még? Mindent – a személyest, az egyénit, a titkaidat. Hogy ez tök természetes, mert a Google is így csinálja. Naná, mert ezeket a listákkal lehet házalni a hirdetőknél: a segítségükkel a reklám halálpontosan talál célba. (Hm, - nem biztos, mondanám, ma már igencsak szkeptikusak vagyunk az ilyen „célközönség”, vagy reklámzabálás ügyben.)

És mégis. Nem elég, hogy az ember ID-je mindenféle adattömegben (bankkártya hol járt, mit vett, mikor és mennyiért), mit írt e-mailben kinek és miről, (ld. Echelon-system), a mobil cellakeresőjében már évekre visszamenően ott gyülekezel, mint adathalmaz – bár tagadják, ám néha kiderül, hogy hazudnak.) Most még ez a játéknak induló közösségi portál (vagy micsoda) is beszáll ebbe a kémkedési ügyletbe. Mert ez bizony kémkedés, hogy ne maradjon egyetlen fikarcnyi magánéleted se. (A maradékot te tálalod fel „én-blogodban”…)

Mondják, hogy majd sok bírálat fogja érni a Facebook-ot e fordulat miatt. (FT: 2010. április 19) A behatolás a privacy-ba, mert hogy ez már túlzás, meg hogy sok... Gondolom nagyon fogja őket érdekelni ez a kritika – a Facebook milliárdos cél lett közben – mindenek felett lebeg. Ha van eszed korlátozod magad és facebookozásod amennyire csak lehet. De úgyis hiába. A privacy már rég elveszett. A maradékhoz növessz egy pót-identitást, ami érvényes a cyberszférában, a magadét meg ásd el hat láb mélyen a földbe, kussolj róla, talán marad belőled magadnak – ismétlem: magadnak – valami. Mert látod: az önelvesztésre ma már iparágak szakosodnak (hozzásegítenek, ellopnak) árulnak, mint mosóport (igaziból ennél jóval értékesebb commodity-t, de commodity-t…)

Labels:

Thursday, April 01, 2010

Femnista szövegek

Ha mondjuk, a főnököm megszegi a „házinyúlra nem lövünk” alapszabályt és kikezd velem (tegyük fel nő vagyok) az számomra tuti csapda helyzet. Ha lerázom, nem veszek róla tudomást, elutasítom: kiszúr velem, valahogy bosszút áll, - jó vége nem lesz a dolognak. Ha belemegyek a játékba, még rosszabb, a cégnél elterjed, gáz lesz, egy idő után a főnök is megunja és akkor meg ezért rúg ki.
Nem feminista szöveg, de egy jó nő tényleg könnyen csapda helyzetbe kerülhet a dolgozóban. És nincs segítsék: kinek mondja el, ki tudna rajta segíteni. Na jó, ha a főnök nagyon nyomul és neki van lehetőség, állást változtat. De ma új állás? Ki-ki örül hogy van helye.
Csak úgy elgondoltam, milyen lehet. Hát ilyen.


folyt. (ugyanaz)…

A "gyengébb nem". Nagyon bírom ezt is. A csajszi cipeli az egyik gyereket (mert elfáradt, bőg, nem jön magától) a másik a kocsiban. A kocsi aljában a bevásárolt cucc egyik fel, a másik szatyorban lóg a csajszin. Fel akar szállni a buszra, - gyerekkocsival különben is nehéz – csak áll a jónép („minek kell ennyi gyereket szülni, ha nem bir velük…”) nem segítenek. Végre egy középkorú hölgy felkapja a kocsit, a csajszi fel tud szállni.

"Hogy bírja?" – kérdem a Batthyány téren, a végállomáson, miközben leveszem a másik gyereket a buszról. „Megszoktam, ilyenek.”

A gyengébb nem.