Friday, May 31, 2013

telkó

A járda kétszemélyes, vagyis elférünk ketten egymás mellett, én előre megyek, aki jön szemből mellettem el. És még a kutya is köztünk. Normál esetben. Igen ám, de aki jön szemből nem néz fel, csak jön. Okostelefont nyomkod, jön és nem néz, már majdnem rálép a kutyára, mikor szólok, "hoppá!" – najó, ezt megúsztuk. Kicsit arrébb egy másik járdán ugyanez, tágasabb a dolog, a koreográfia ua. - a csajszi (a telkós) nem néz, majdnem nekem jön, "hoppá2", - megúszva, sziszegek, a nő is sziszeg. 
És ez így megy napok óta….

Mennek, belebújva a telkóba. Járvány.

Thursday, May 30, 2013

a 15ik napon (Gerlék)

irtam, hogy gerle pár költözött az ablakba, a tojó (szegény) ott ül és meg se mozdul. A pasi néha hoz kaját (nem soxor..) most viszont a tojó felállt és megnézte mi van a fészekkel. Hát, gáz van: nincs benne tojás. Ült az üres fészken. Kicsit elrepült, - átmozgatta magát - aztán visszajött, igazitott valamit a fészken és visszaült az üres tojóhelyre.
a jelenet akár az élet szimboluma is lehetne, igy van kibaszva velünk: keccsölünk a semmiért, és még észre se vesszük, hogy zérusért.
Megsajnáltam szegényt.

Tuesday, May 28, 2013

Hrabal2_korriga

hát rég volt.  "...hanem mi történt az állomásfőnökkel nálunk, pulykákat tenyésztett a pasas és örökösen reszketett hogy a forgalmista jól állitja-e neki a váltókat, és amikor egyszer a gyorsvonat jött, ő maga ment ellenőrizni, és a gyorsvonat belerobogott a pulykáiba, no és az valami csudálatos votl, egy ilyen gyorsvonat ugyanis, ahogy robog, hát magához szív minden kis papírdarabot, ágacskát, ...így aztán magával ragadta a pulykadarabokat... a következő állomáson pedig úgy hulltak a tollak az állomásfőnökre, mintha dunnából hasadtak volna...".

idézet vége. valami ilyesmi, be kellett szarni a röhögéstől, '82 telén (akkor jelent meg a könyv) - a fiam laktanyájából (látogatás) jöttünk hazafelé a hóban (Tatáról) én olvastam fel belőle, de nem birtam, mert nem láttam a betüket a röhögéstől. Szerencse, hogy hóvájat megtartotta a kocsit. Feleség vezetett, ő is fulladozott a nevetéstől.

persze: nem táncolnak benne az idősebbek:::) Mindegy, tésztaszűrő a memóriám. Csak azt nem tom, minek van könyvtáram, - egy mozdulat és ott lett volna pontosan a cím. Csak a vihánc és semmi double check... Hülyeség.

állami randizás

táncalkalmakat szerveznek, hogy a gyerekek összejöhessenek, mert hogy nincs rá idejük - irják a lapok. Meg azt is irják, hogy első ismerkedési alkalommal jobbára csak nyuggerek (nők) jöttek. Srácok-csajok csak mutatóba, meg hogy röhögni akartak...:)
Hrabal zseni volt és próféta: emléxel a "Táncórák felnőtteknek" c. kötetére (legalább a címére) - mintha megjósolta volna. Kap egy magán nobel-dijat tőlem.

Saturday, May 25, 2013

Philip Roth - befejezi

tudom: régi hír (tavalyi) hogy Philip Roth befejezi a regényírást - En octobre 2012, Philip Roth annonçait (...) qu'il arrêtait d'écrire. Un mois plus tard, son éditeur confirme l'information. Megértem: megint kimaradt a Nobel-ből. De van ebben a francia lapnak adott interjujában egy megjegyzése, ami szöget ütött a fejembe:
"J'ai 78 ans, je ne connais plus rien de l'Amérique aujourd'hui" - mondja. Hűha, ez komoly dolog. Amerikában valami történik/történt. Vagy ez is csak (jogos) sértődés? Nem tom. Csak felteszem, hogy az új amcsi regény ezzel a "történéssel" birkózik - világszínpadon, világszinvonalon, - vagy hogy is mondjam.
Akár hogy is: óriás a pasi, imádom.

Felfedezés: Sunset Park (Paul Auster, 2010)

Tudom, hogy másnak már rég megvan az író, ez a regénye viszont új, és nekem nagy élmény. Azzal nyit a regény, hogy a főszereplő egy olyan szektorban guberál (?) ahonnan kiköltöztek (hm) az ott lakók: a subprime válság után a bankok kilakoltatták a kamatokat, mortgage-t (jelzálok kötvény részleteit) fizetni nem tudókat, a kiürített házakat meg próbálták, de nem bírták eladni, a bank is betojt, a kizavart lakókat meg képzelheted.) Szóval ezekben a házakban guberál néhány kölyök, - ami illegális meló. Egyébként már az is döbbenet, hogy mi mindent hagynak hátra a „menekülők”… Miles, a főszereplő is itt kutatgat, de nem rabol, ahogy a többiek. Mert a többiek üzletelnek: ha találnak ezt-azt, ami még ér valamit – eladják. Miles nem vesz részt ebben a fosztogatás-szerű buliban. Azért tűnt fel nekem, mert ez a forclosure utáni állapot egészen friss seb a válság után állapotokban, és Auster máris lecsapott rá.

Story-keret: Miles azt hiszi, ő okozta tesója halálát, ezért elhagyja családját –önbüntetés (tiszta Dosztojevszkij). Ami izgi: beköltözik egy üres (halálra ítélt) kéróba a Sunset Park szélén, szerez társakat, és ott élnek. Van köztük egy csaj PhD-re készül (a Best Years of our Lives c.Wyler filmről). Pénz csak az ablakban – a vége rémes: jönnek a zsaruk, nem mesélem el.

Szóval nekem az az izgi az egészben, hogy mitől lőtt ki ilyen hatalmas tolóerővel az amerikai regény (egy sorozat nagymenő lett hirtelen: nemcsak Roth, meg DeLillo, vagy Franzen, Chabon, David Foster Wallace, meg a fura nevű Eugenides. Ez a produkció magasan a német vagy a francia regény felett hasít. Hihetetlen. És mindegyik más, és mernek társadalmi regényt (családregényt) írni, nem izgatja őket a posztmodern kánon – írnak és pompás, amit csinálnak. (Persze Chabon nekem nyelvileg még magas… - Telegraph Avenue, naon klassz, de a deficiencia miatt csak rágom, már hetek óta…) Egy-egy regényben feltűnik a Derrida-i dekonstrukció (divatja) – pl. Rothnál The Human Stain-ben (Szégyenfolt) – eléggé lenézik (passé, gondolom)

Szóval nagyon birom ezt a regényvilágot, fel kéne nőni hozzá (nekem).

Thursday, May 23, 2013

Gerlék az ablakban

beköltözött egy gerlepár az ablakunkba. Mire kapcsoltunk már kész is volt a fészek, sőt benne tojások, a mama már költeni is kezdett. Békésen nézeget befelé, ha netán rányitom az ajtót. (Az istenért nem akarom zavarni, de nem is nagyon törődik mással csak a tojásaival.) Azért húzós lehet neki két és fél hetet ücsörögni, alig mozog (nem zsibbad el?) igaz a him váltja néha, vagy csak a kaját hozza? nem tudom, a muternek úgy tűnik 24 órás a szolgálata. És csak vészhelyzetben hagyhatja el a fészkét. Volt már gerlénk pár éve (évtizede?) akkor leszakadt a redőny és a madár az utsó pillanatban menekült, szegénynek a faroktollait lecsapta a leszakadó redőny - de csodás módon a gyerek galamboknak nem lett bajuk, beljebb voltak, a külső ablak és a redőnykeret között.) A mama azonnal visszajött és nevelgette őket mintha mi se történt volna. Természet: nincs lazsálás (éheznek is gondolom, aztán jön a következő garnitura tojás, még ebben a szezonban.) Kemény.
Csak hát az alattunk lévő lakó fel fog lázadni, mert ha megjönnek a fiókák, megyen lefelé amit termelnek (guanó), lesz majd vita, meg természetvédelem ötér...

Friday, May 10, 2013

Helmut Schmidt új Kína könyve (frissítve)

Hihetetlen: Schmidt új könyve, - alig pár hete jelent meg – ázsiai utazásának eredményeit foglalja össze: Begegnungen mint der Weltmacht China – Szingapúrban Lee barátját látogatta, - ő vezette harminc évig a városállamot, Pekingben Zu Rongji exelnököt (ha így írják) aki Wen Zsibao elődje volt. Mindkettőt barátjának tartja, beszélgetéseiket összegzi az új könyvecsben. Persze Schmidt abban is unikum, hogy már harminc évvel ezelőtt is Kínát tartotta a 21. század vezető világhatalmának. Ami nagyon bejött. (a hullámvölgyekben sem állt be a China-bashing dilisei közé… még szép…)


Nekem nem is ez a csoda: hanem a bátorság, amivel ez a 94 éves ember tolószékben vállalkozik egy húszegynéhány órás repülőútra, nem törődve trombózissal (orvos kísérte…), meg az öregség egyéb nyavalyáival (tolószék). Ehhez azt tessék hozzá gondolni, hogy két-háromhavi rendszerességgel közöl cikket, tanulmányt, készítenek vele interjút (legutóbb a Der Spiegel-ben (2013 május 9) Schrőderrel közösen a szociáldemokrácia 150 évéről. Ja, és évente közread egy könyvet. (Auf einer Zigarette mit Helmut Schmidt és 2012-ben: Verstehen Sie das, Herr Schmidt – mindkettő Giovanni di Lorenzo-val való tematikus társalgások. Ezek a mostani beszélgetések sem kvaterkázások, levelezésükben előre kialakították a témasort, amit majd megvitatnak.

Hát ilyen nincs, legalábbis eddig csak Gadamerre (a filozófusra, esztétára) emléxem, aki 102 évesen még könyvet publikált. Mi lehet a titka? Negyven cigaretta (ő az egyetlen, akinek a németek megbocsátják, - elnézik – a bagófüstöt), a tubák (szívja rendületlenül), vagy az állandó munka (a Die Zeit-ben – aminek hosszú időn át kiadója és ha jól tudom főszerkije volt - nem vették el szobáját, sőt, az a napi munkahelye, nálunk egy ilyen nyuggertől azonnal elvették volna a belépőt meg a kulcsokat…)

a beszélgetések néhány poénja:
-- miért nem lép fel Kína határozottan Észak-korea ellenÍ? Azért mert Kínának szüksége van egy puffer-zónára. Ha észak és dél kibékül, az US ott lesz Kína határán. Nem akarják. (Hát ez nekem új, sok mindent érthetővé tesz.)
-- mi a legjobb a kínai mentalitásban: az, hogy nincs vallás. (A konfucionizmus nem vallás: életvitel.) És ezért nincs fundamentalizmus, térítési mánia, ideológiai agresszivitás - mint Amerikában. Európa tanulhatna ebből - mondja Lee. (Schmidt csak kontrázik...)

- Kínának is el fog jönni valami hanyatlás-féle korszaka: az egy-gyerek rendszer megbosszulja magát: csak fiuk születnek (ha lányt hordozna egy terhes nő: elveteti...) Mivel több lesz a ffi, kevesebb gyerek születik. Demográfiai katasztrófa jöhet.

Saturday, May 04, 2013

Pierre Bezuhovként....

Pierre Bezuhovként a leégett Moszkvában, kb. úgy ténfergek errefelé, semmit se találok, semmit se remélek, semmiben nem hiszek - már ami a jövőt illeti. (Eltörölve...)
lehet ám hgy Eugen Ruge A fogyatkozó fény idején c. regénye teszi (2011-es könyv) - az NDK-s család (emigrációból, vagy Gulag-ból hazatért tagjai meg ujabb nemzedékek (családregény). Fokozatosan leépülnek, hitüket (dogmatikus rémes előitéleteiket) veszitik, gyerekeik közönyösen nézik a hulla oszlását... stb. Jó regény - rémes olvasmányélmény. Nem keeeeell.
szóval per pillanat matt-ra áll a játszma, de nem lenne szabad berochálni.
Moszkva még parázslik.

NDK-ás nagyregény

francokat NDK-ás, csak e családregény nagyobbik fele ott játszódik. Ruge: A fogyatkozó fény idején (2012) c. jó regényéről beszélek. Matematikus az író, SZibériában született (fater ott volt Gulág lakó...) - és nagyon jól csinálja, mindjárt elsőre. Az inditás rémes, jegesen hideg: 1989: Kurt (nagypapa? apa?) valamikor híres történész, ma totál demens (bebrunyál, nem tud beszélni...) Alexander azért látogatja mert el akarja tünteti nagyfater kompromittáló fotóit - Alex anyja meztelenül, dugás közben stb.
A regény különböző időmetszetekben iródik. 1989 (a fal leomlása előtt) aztán Mexiko 1948, két emigráns várja, hogy a párt hazahívja - rémes ffi és okos nő (nyelvet beszél) - persze ott, Mexikóban kizárják a pártból valami piszlicsári ügy miatt, az emigránsok többségét már hazahívták, végre ők is mennek - a tök bizonytalanba. (Zsidó orovosok perse Moszkvában - Berlnben is hat...) Wilhelm - aki itt, Mexikóban dekkolt - betonfejű funkci lesz, felesége Charlotte - másképp, de ua.

szóval: időmetszetek és családmetszetek (egyik fejezet a kis Alexanderről - nézőpont-váltásban: mindent a gyerek szemével látunk. Markus az unoka - csak a Doom meg a buli érdekli, huligánkodik Berlinben, anyját otthagyta Alexander, uj apját (pap) utálja: nagyon jó figura: az egész kelet-német összeomlás - benne van.

majd még jövök, most kb. a felénél tartok és ámuldozom: hogy lehet valaki egy pillanat alatt író (jó író...)?

Kieg:
mondtam, hogy jövök még. Hápersze - mert a regény közepétől néhány fejezeten át - NDK-s hétköznapok, de csak az elit életében - szürkék, sablonosak (karácsonyt ünnepelnek, a nők irigykednek egymásra, a szektás komcsi szemétkedik) és van egy Mexikói betét 2001-ből, hótunalom - már majdnem letettem a regény: még reménykedem.

Kicsit később - miután elolvastam az egészet:
A regény kvalitása: hullámzó, vannak Pazar részek (a szülinap, Irina halála-temetése, Markus egy technobuliban (kox és pia, szex-keresés) máskor uncsi NDK-s hétköznapok. Legnagyobb baja h ő csak ennek a funkci felső tízezernek az életét rajzolja, hogy az NDK-ás átlapolgárok milyenek, arról fogalmunk se nincsen. De a funkci réteg tagoltsága – hiper beton Wilhelm, meg a körzet komcsijai, meg Charlotte egyre jobban beborul (diliházba akrja rakatni Wilhelmet) – szóval ez meg van csinálva azért. (A nagyit már otthonba rakták…)

nagy családregény, de nem Buddenbrook, ahogy egyesek (németek) írják.

Thursday, May 02, 2013

Ultimate fight

Véletlenül néztem bele a Net-en: ez egy olyan – eszköz nélküli – bunyó, ketrec harc-variáns, ami „majdnem” halálig megy. Jó, vállalták, önkéntes a dolog, sőt a kipurcanás előtt jelezhetné is hogy feladja. (Van aki már erre sem képes...) Ez a szerencsétlen valamikor a második menetben már földön volt, ellenfele meg kb. 20 másodpercen át püfölte a pofáját, folyt a vér, a bíró nézte, az áldozat nem tudott se védekezni, se jelezni. Végül leállították a meccset: a manus felállt, mosolygott és összeesett. Kivitték. Az elmúlt 5 évben három halálos végü fight-ról olvastam. (lehet hogy volt több is.)

De nem is ez az érdekes, hanem a közönség. Akkor jött lázba igazán, mikor az „áldozat” már földön volt, és a győztes pozícióban lévő mint egy motolla csépelte a fejét, ahol érte. A nézők arca boldogságtól ragyogott, egymásnak magyarázták a csodát, meg hogy még, méééég, mééééég… Hű a mindenit, hová jutottam, gyorsan átmenetem valami más portra. Hiába, ez a közönség-élmény egész nap elkisért: hogy tomboltak a szadi jeleneten, kifütyülték a bírót mikor végül leállította a meccset. A halálos végü ultimate után a lapok, tévék cáfolták, hogy a halálnak bármi köze lenne a verekedéshez, ugyan kérem, valami szart ehetett a looser vacsorára vagy mi, a meccs tiszta volt. Nehogy má’ elrontsák a néző örömét. Tudom, nagy pénzek vannak benne (fogadás) de ez nekem végletesen gusztustalan (embertelen). És ami rosszabb efelé megy a dolog: a ketrec harc – pláne ha vérre megy – jó adag adrenalint ad, megéri a belépőjegyet. Meg még sok minden mást. Az ember hanyagolható: minek jött oda és kész.

Micsoda világban élek, ahol ettől gerjed huszonötezer ember? Habár… a római cirkuszokban – anno – a gladiátorok ennél undorítóbb módon engedték le a vért. Kétezer év hiába telt el: maradt a szadi.

Rémes.