Pórnéppel csak ha nagyon muszáj...
Házunkban kialudt a lépcsőházi villany: körtecsere vagy mi
kéne. Korábban én szoktam intézni az ilyesmit, aztán nőtt egy tériszonyom, nem
merek felmászni a létra tetejére, így két éve a kisebb gondnoki ügyeket már
átvette egy hölgy. Mivel semmi se történt, megkérdeztem tőle, hogy mi van?
Aszongya, hogy „van valami Lajos, annak kéne szólni…” – (Ez a „valami Lajos”
söpri a havat, viszi a kukát, mossa a lépcsőházat, intézi a fűtést – szóval
gondoskodik a házról… én sokat dumálok vele:ő is kutyás, én is kutyás, szóval
érted, téma van ezer…)
„Valami Lajos…” Ezen kiakadtam. Régen – nagyon régen – az
volt, hogy úrinő nem áll szóba cselédséggel. Ma már nincs ilyen kódex, ám
valamiért nekem ez jött vissza. Miért nem tud ő szólni annak a „valami
Lajosnak”? De egyáltalán miért „valami Lajos”, miért nem ismeri, tudja a nevét,
nyilván életében nem dumált vele…Derogál neki a pórnéppel szóba állni? Vagy nem
tud telefonálni? ("Valami Lajos száma ki van írva…)
Hát akkor egy ideig nem lesz villany a lépcsőházban