Thursday, April 23, 2015

Bérbarátnő

 
VIP néven: escort, jobbaknak. (Nem olcsó: jobb fazon akár ezer euro is lehet – per óra.) Nem okvetlenül tartozik hozzá szex, inkább társaságszolgáltatás estélyeken, színházban, üzleti tárgyalás utáni fogadáson, meg ilyen fancy helyeken. És – tán ez a legfontosabb – olyan társ legyen a hölgy, aki meghallgatja, akivel lehet beszélgetni, akinek kipakolhat és aki nem él vissza vele a felszippantott információval. (Diszkréció – mondják – alapkövetelmény. Mert a füleseket el is lehet adni…) Ebből következik, hogy nem bombázó vagy modell lányok jönnek be ezen a pályán, hanem – a megbízhatóságon túl, - akik tudnak beszélgetni, akikben van empátia. (Különben a megbízhatóságról az ügynökség gondoskodik: kemény szűrővizsgák vannak e pályán…)

Egy escort blogjában említi, hogy elég sokan vannak negyvenes, megállapodott (tehetős) férfiak, akik csak dumálni akarnak, - na, jó, van kiegészítő sport is, de nem ez a fontos nekik. Hanem a meghallgatás. A lányok oldaláról ez sem könnyű: belecsöppenni egy bonyolult családi, üzleti, pénzügyi manőver-dzsungelbe és ott tudni hol/mit kellet/lehet mondani, hol csak bólogatni, vagy szépen figyelni… hm. Nem egyszerű.

Engem most a másik oldal, (a tehetős középkorú pasik) érdekelnek. Hogy ők miért bérelnek barátnőt? Sztenderd válasz (nincs ideje, tárgyal, utazik, 24 órában elfoglalt stb.) – nekem ez most nem stimmel. Szerintem – mindezeken túl - itt másról, a lélekről van szó, a puttonyról, amit cipel, és nincs hol leraknia. Nem sajnáltatni akarom ezeket a fiukat, csak korrigálom az előítéleteket. Képzeld el milyen magányos lehet egy ilyen pasi, otthon se tud ezekről a dolgokról beszélni – ha van otthon, meg asszony benne – nincs barát, akiben megbízhat, hogy nem él vissza azokkal a titkokkal, melyekről beszél neki. És nem neveti ki, nem oktatja ki, - szóval a beszélgetős magány autogenerált, maga a pasi hozza létre. Nem tud megnyílni, se belül, se a külső körülmények zártsága okán, kívül. Mert bizony, ez a privátszféra nem nyilvános és nehéz megnyílni, mert nagyon nincs kinek. Itt jön képbe az escort.

Amerikában az analitikus segít. Oda jár a filmsztár, milliomos feleség, az értelmiségi, a bróker. Réges rég lelki szemétládának neveztük az ilyen lerakodó helyet, ma életkérdés: a keep smiling társadalomban ezeket a belső titkokkal nem lehet megnyílni tulajdonképp senkinek: az a gyengeség stigmája. Viszont e terhet cipelni sem lehet sokáig, feleszi a lelket, kitárni meg nincs kinek.

Monday, April 06, 2015

Díszkő

Utcánkba diszkövet raktak le pár éve. A járda spéci lett, az úttest viszont… pár hónap múlva kilazult, aztán minden autó elhaladásakor kotyogott az utca. Jöttek javítani, egy darab részt felszedtek, aláraktak homokot meg tán cementes keveréket. De itt teherautók járnak, erős a forgalom, pár hónap és megint kocogtak a kőlapok. Újra csinálták. Jelen pillanatban negyedik újracsinálásnál tartunk. Azt tanultam, hogy az ember tanul saját hibáiból. Ez a burkolat nem való erős (teher)autó forgalom alá. Mégis erőltetik. Ahogy látom nemcsak itt, másutt is – a Király utca is ilyen? Mi lenne ha vki belátná, hogy valami más burkolat lenne célszerűbb? Az újracsinálás olcsóbb? Csak kérdem.
Bár sok értelme nincs, látom a vitát - 2010 óta - a Király utca témában.